Tereplovaglás tudatosan

Tereplovaglás tudatosan

Ride through Farytale ForestA téli kényszerpihenő után egyre több lovas vezeti ki lovát az istállóból és elindul kisebb- nagyobb túrákra, hogy lova hátán és barátai társaságában élvezze a tavaszi napsütést és a megújuló természetet.

Ez egy nagyon kritikus időszak, hiszen a hosszú téli pihenő után a lovunknak a teljesítő képessége nem olyan, mint a múlt szezon végén. Tavasszal, a fokozatosság elvét szem előtt tartva, nem egy egész napos túrával kell kezdeni a lovaglást, hanem fokozatosan egy, két, majd három órás kilovaglásokat kell beiktatni mielőtt hosszabb távolságokra indulnánk.

A KONDÍCIÓ: Természetesen, ha fedeles lovarda áll rendelkezésünkre a tél folyamán, ami nem túl gyakori Erdélyben, akkor kevesebb idő kell a felkészülésre. Ha nincsen módunk télen rendszeres munkára fedeles lovardában, akkor futószárazással tarthatjuk formában a négylábú kedvencünket. Erre a célra egy húsz méteres átmérőjű trágyakört kell kialakítani egy futószárazásra alkalmas, egyenletes területen.  A trágyakörön a talaj nem fog megfagyni és ezért ez egy biztonságos módja a rendszeres mozgatásnak.

A NYEREG: Ha már a kondíció megvan, akkor oda kell figyelni a lovaglásra használt felszerelésre. Nagyon fontos, hogy milyen nyerget használunk. A közhiedelemmel ellentétben, nem az angol típusú sportnyereg, vagy a western nyereg a legalkalmasabb, hanem a bock nyereg (katona nyereg).

Ugyanis ez a nyereg nagyobb felületen fekszik fel a ló hátára (kb 27%- al) mint az angol típusú sportnyereg, és könnyebb a western nyeregnél. Továbbá a bock nyeregnek magas a markamrája, így nem töri fel a mart illetve jobban szellőzik a lónak a háta. Nyergeléskor a nyereg első kápája a marközépnél kell hogy legyen, és a heveder a ló könyöke mögött egy tenyérnyire.

A NYEREGALÁTÉT: A továbbiakban nagyon fontos a nyeregalátét, hiszen az a feladata, hogy a ló izzadságát felszívja és a sós izzadság ne maradjon a bőr felületén mert az irritálja a bőrt, ami ennek következtében megduzzadhat és feltörik.  A legjobb az úgynevezett lópokróc, amit négy rétegbe kell összehajtani.

A pokróc vastagsága igy megnövekszik és jobban elosztja a súlyt a ló hátán. A négy rétegre tűrt pokrócot újrahajtogatva nyolc száraz felületet kapunk, így egy hetes lovas túra során is mindig van száraz felület a ló hátára. Az izzasztót, miután ráhelyeztük a nyerget, egy pár ujjnyira felhúzzuk, hogy szellőzzön a lónak a háta.

A HEVEDER:  A legmegfelelőbb a honvédségi zsinoros heveder vagy a lovasboltokban is kapható zsinorból font heveder hiszen ezeknagy felületen fekszenek fel a ló hasára. A gurtnihevederek sem rosszak, de a hirtelen száradáskor megkeményednek. A western hevederek is megfelelnek a célnak, habár azokat vastag felrántószíjakkal rögzítik, ezért nem teljesen kompatibilis a bock nyereggel.

loA KANTÁR:  A rövidebb túrákra megfelelnek az angol tÍpúsú kantárok, tört csikózablával. Nem javasolt a Pelhem vagy nagykantár hiszen a lovasturizmusban résztvevő hobbilovasok többsége nem használt ilyen típusú felszerelést.

Hosszabb túrákon kétféle megoldás lehetséges. Az egyik, hogy rákantározunk a kötőfékre és a kikötő szárat vagy a nyereghez erősítjük, vagy átvetve a ló nyakán a másik végét szintén a kötőfékhez rögzítjük. Hoszabb lovastúrákon azonban a katonai felszerelés a legpraktikusabb. Az úgynevezett menetkötőféknél vagy kötőfékkantárnál a zabla rövid, láncos kelevézzel csatlakozik a kantárhoz (ezt a megoldást gyakran láthatjuk háromszéki falvakban fogatos lovaknál), amit egyszerű mozdulattal ki lehet csatolni kikötéskor, vagy adott esetben  a pihenőknél etethetünk zabla nélkül.

A  LOVAGLÁSI TECHNIKA: További gondot okoz az, hogy a western filmekből ellesett előrevetett lábakka való lovaglás (székülésnek nevezett hibás üléssel) és a fokozottan  hátrahelyezett súly miatt a nyereg hátsó része feltöri a ló hátát. Téves felfogás az, hogy a western stílusban vagy a csikósokra hivatkozva előrevetett lábakkal lovagolva, az ember és ló alkotta biomechanikai egységben ugyanazok az impulzusok keletkeznek lovaglási stílustól függetlenül.

Ezért értelemszerűen a western stÍlusban is meg a patraccal való lovaglással is a váll-csípő-sarok egy függőleges vonalba kell hogy essen. Téves felfogásokat eloszlatván a szőrén való helyes lovaglásnak a tartása is ugyanaz ,mint nyeregben.

Tehát, nem kapaszkodunk a sarokkal, ahogy azt látni a mindennapokban, hanem a sarok le van engedve és fokozott térdtámasz mellett a lábszár természetesen hozzásimul a ló oldalához. Továbbá hasznos gyakorlat a szőrén lovagláskor a könnyű ügetés ,hiszen megfelelő hasítékon való támaszkodással szörén is ki lehet könnyíteni ügetés közben.

Annak érdekében, hogy a lónak a kétoldali izomcsoportját egyenletesen terheljük, ami nagyon fontos az energiatakarékosság szempontjából, könnyű ügetésben 10-15 percenként át kell ülni a másik kézre. Az a megoldás is megfontolandó, ami a lovasra nézve is takarékos, hogy nem minden második ütemre ülünk le, hanem minden harmadikra, ezáltal mindig a másik lábpárját és izomcsoportját terheljük a lónak.

Simon Lajos , lajos_simon@yahoo.ca

Forrás: Györfi-Villám András, A lovasturizmus kézikönyve, Budapest, 2001