Szép a huszár, ha felül a lovára

V. Háromszéki huszártoborzó

Szép a huszár, ha felül a lovára




A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület – Kovászna Megye Tanácsának és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak a fő támogatásával – június 21–22-én ötödik alkalommal szervezte meg a háromszéki huszártoborzót.

Pénteken délután a dálnoki fogadónál gyűltek össze a huszárok, ott készítették elő – csutakolták, fésülték, abrakolták – lovaikat a közel hetven kilométeres lovaglásra. A következő két napon lovashuszárok, gyalogos hagyományőrzők, szekéren vonuló táncosok, zenészek és civil érdeklődők együttműködésével elevenedett meg Felsőháromszék hét településén – Dálnokban, Albisban, Csernátonban, Ikafalván, Futásfalván, Torján – a verbuválás.

huszarok

Jakab Kevend-István hagyományőrző huszárszázados, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület elnöke arról tájékoztatott, hogy az eseményen igyekeztek minél korhűbben bemutatni az 1848-49-es forradalom korabeli katonai toborzási szokásokat az érdeklődőknek. Hangsúlyozta: a toborzó azért is jelentős, mert ez egy újabb rendkívüli alkalom az erdélyi és határon túli katonai hagyományőrző csapatok számára, hogy találkozzanak, ismerkedjenek és együtt végezzék hagyományőrző tevékenységüket. Az idei toborzóra körülbelül 150-en érkeztek Székelyföld különbőző településeiről, közülük 75-en lóháton. A toborzás élményét szerették volna minél több emberrel megosztani, ezért évről évre egyre több lovast hívtak meg, és egyre több településre igyekeztek eljutni – tette hozzá az egyesület elnöke.

Kádár László, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárőrnagya elmondta, hogy a háromszékiek a XI. székely huszárezred öltözékét viselik, ennek az alakulatnak a hagyományait, történetét népszerűsítik ez alkalommal és más rendezvényeken is. Hozzáfűzte: a huszárság a magyar nép rendkívüli katonai képességeit hirdeti szervezésében, hadművészetében és utolérhetetlen hősi szellemében. Mint mondta: nem véletlen, hogy Székelyföldön ilyen népszerű a huszárhagyományok felelevenítése, hiszen a legtöbb székelynek volt katona felmenője.

lovaasok_kezdi

Szívet melengető, szemet gyönyörködtető volt a díszes ruhába öltözött lovashuszárok látványa, s őket szemlélve a régi verbuválások is eszébe jutottak a szemlélőnek. Azok a toborzók, amikor a nép egyszerű fiai szívesen álltak be katonának, mert a magyar szabadságharc élére állt Kossuth Lajos hívta őket regrutának. „Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,/ Oda hívnak engemet is, magyar katonának./ Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,/ elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.” – hallgatták örömmel az érdekődők a 48-as dalt és a többi indulót a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvósaitól, akik idén is hozzájárultak ahhoz, hogy minél ünnepélyesebb és hatásosabb legyen a toborzó.

Régi toborzók felelevenítése

A XVIII. században kialakult verbuválásnak a lényege az volt, hogy a magyar parasztlegényeket katonai szolgálatra toborozza. Voltak alkalmak, amikor az ifjak nem szívesen vonultak be az osztrák hadseregbe, hogy idegen földön katonáskodjanak, de a huszártoborzóknak mindig nagy sikere volt a székely fiatalok körében is. A népszerűsítés régen úgy történt, hogy az altisztek, katonák a vidéket járva táncos, borivós versengéssel vették rá a legényeket, hogy ők is álljanak be katonának: vásárokat, sokadalmakat vagy kocsmákat kerestek fel, és ott látványosan táncolva – verbunkolva – mutatták be a katonaélet szépségét. A verbunk – amelynek a figurái virtusosak – szorosan hozzátartozott a vebuváláshoz: a szó maga német eredetű, és fogadást, édesgetést, szerzést, toborzást jelent. A toborzókon nem hiányzott a díszes öltözék sem a huszárokról: arany vagy ezüst sujtással díszített kék egyenruhában járták a verbunkost. A díszítés a harcokban jól fogott: ha az ellenfél kardja lecsapni készült, plusz védelmet jelentett a lovashuszár számára.

Hagyományos szertartás, bál és huszáravatás

A háromszéki huszártoborzó is felelevenítette ezt a hagyományt: a huszárokat útjukon végigkísérték a kézdiszentléleki Perkő Táncegyüttes tagjai, akiknek a talpalávalót Ábri Béla és zenekara húzta. A verbuválás szertartása mindenütt ugyanolyan elemekből épült fel: Kádár László hagyományőrző huszárőrnagy engedélyt kért a toborzásra, s miután a települések elöljárói megadták azt, elhangzott a verbuváló felhívás, majd egy nyalka huszár eljárta a katonaéletre édesgető verbunkost. Ezt követte a katonának beálló legények virtusos tánca, eskütétele és játékos beavatása, ezután a frissen avatott huszárok párostáncban vettek búcsút a leányoktól, a zárómozzanatban pedig a polgármesterek rátűzték a huszárok zászlajára saját településük szalagját. A toborzókat az esős idő ellenére több ezer ember köszöntötte a felsőháromszéki településeken, kisgyerekek, idősek és ifjak egyaránt kivonultak az utcára, megszólították őket, ők pedig szívesen megálltak egy-egy szóra. A hagyományőrző toborzó egyik fénypontját a huszárbál jelentette, amelyet idén a torjai kultúrotthonban szerveztek. Itt éjfélkor huszáravatásra került sor: hét huszárt és két tisztet avattak.

Az V. Hagyományőrző Huszártoborzó Kézdivásárhelyen zárult, ahol Tamás Sándor megyei-tanácselnök kiemelte, hogy idén a Gábor Áron Emlékév keretében került sor a rendezvényre. Mint mondta: szimbolikus értéke van annak, hogy ezen az útvonalon haladtak végig a huszárok, és hogy Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron téren zárult az esemény, ott, ahonnan öt évvel ezelőtt az első toborzó elindult. A megyei-tanácselnök hangsúlyozta: mindig szép volt a magyar huszárok látványa, de a díszes öltözék mögött látni kell azt is, hogy ezek a katonák a magyar nép történelmi értékeinek a megtestesítői voltak évszázadokon keresztül, tetteikkel életbe ültetve azokat az erényeket, amelyek a nemzet fennmaradását biztosították.
A megyei-tanácselnök egy Gábor Áron emlékérem átnyújtásával köszönte meg a szervezőknek és a verbuválás összes résztvevőjének – hagyományőrzőknek, táncosoknak és zenészeknek egyaránt – a kétnapos toborzást.

Tervek

Jakab Kevend-István hagyományőrző huszárszázados a jövő évre vonatkozóan elmondta, hogy az időpontot és útvonalat még nem véglegesítették, több útvonal is szóba került a tervezéskor, a lényeg azonban az, hogy minden évben Háromszék más-más vidékén toboroznak, így biztosítva a rendezvény számára az érdeklődést, és azt, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon ez a hagyomány.

A helyszínen készült képgalériát az alábbi képre kattintva tekintheti meg.
Foto es riport: Ambrus Ágnes

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Erdélyilovas.ro