Székelyföldi erdőszélen

Pászka Lehel

Székelyföldi erdőszélen

Székelyföldi erdőszélen
Lovas vágtázik a véres réten.
Halálthozó vágtaugrás,
Nyílsüvítés, csatazsongás.

Szép virágok eltiporva,
Vidám arcok megfakulva.
Tudásukra hagyatkozva
Vágtáznak Ők, szépen sorban.

Száraz íjak megfeszülnek,
Ellenségre nyilat lőnek,
Betölt, rátart, megfeszíti,
Kiold, aztán újratölti.

Székelyföldi erdőszélen
Nemcsak vágtáznak a réten,
Sokan vannak, kik ottmaradnak,
Soha többé nem szólalnak.

Repedt, görbe, bogos ujjak,
Erős kézzel tartják az íjat,
Kinek a vég, másnak a kezdet,
Sírhalmok így emelkednek.

IM_SZV_PLrekord_22

Pászka Lehel a lovasíjász világrekord felállítása után, a 2014-es Székely Vágtán

Nem kérdeznek, nem szólalnak,
Együtt mozognak a hadak,
Akár a tengerben a halak,
Titkuk: a jól tanított lovak.

Túlerővel szembenéznek,
Alkonyatkor megütköznek,
Halálra felkészültek.
Ők háborúra születtek.

Székelyföldön zúg az erdő,
Minden lövés vérremenő.
Valahányszor becsapódik  egy vessző,
Fájdalmasan búcsúzik a lélek a testtől.

Marcona arcokon jól látszik,
Amit az idő és a csata karcol.
Lóra termett íjat markol,
Székely, amíg élsz , csak addig harcolj!