Székely lányok spanyol lovakat táncoltatnak

Székely lányok spanyol lovakat táncoltatnak

Ez év márciusában, a VI. Székelyföldi Lovas Konferencia után, számoltunk be arról, hogy Erdély felé nyitott az Epona Spanyol Lovasiskola. Nagy örömünkre szolgált arról értesülni, hogy három bátor lovas jelentkezett az április 29.-ei felvételire, melyet mindhárman sikeresen teljesítettek, és ezáltal felvételt nyertek az Epona Spanyol Lovas Iskola újabb évfolyamának nyolc hallgatója közé. Ezt követően, július utolsó két hetében próbaidejüket töltötték Száron, élesben megtapasztalva mindazt, ami az elkövetkező három évben rájuk vár, amennyiben vállalják a kihívást.

A sepsiszentgyörgyi Szabó Fruzsina és a csíkszeredai Tamás Adienn és Gergely Dalma neve ismerősen csenghet már az Erdélyi Lovas Portál olvasói számára. Fruzsinával 2013-ban készítettünk interjút (ha még nem olvasta, itt megteheti), a csíkszeredai lányok pedig számos lovas napon szervezett díjugrató versenyen bizonyították megszerzett tudásuk legjavát.

Ez a három fiatal lány felismerte, hogy nagy lehetőség adódott számára, az érettségi vizsga izgalmai között erőt gyűjtött, és Szárra utazott felvételizni. A próbaidő leteltével, hazaérkezésük után kérdeztem őket tapasztalataikról, terveikről:

– Mióta vagy lóközelben / lovagolsz? Mit jelentenek számodra a lovak?
Fruzsina: 10 éve lovagolok kihagyásokkal, 3 éve pedig 24 órában a lovam mellett. Számomra a lovak jelentik minden általam ismert érték formába ömlését, és ugyanakkor egy kaput valami magasabb dolog fele.
Adrienn: Első lovas élményemre pontosan 10 éve került sor Csíksomlyón. Kísérőként indultam, mivel rettegtem a lovaktól, de Imreh Katalin a megjegyzéseivel motivált arra, hogy legyőzzem a félelmem. Azóta is hálás vagyok neki ezért! Attól a naptól kezdve már nem vágytam másra csak, hogy lovak közelében legyek, és mindent megpróbáljak elsajátítani, ami velük kapcsolatos. Ez megmagyarázza, mit jelentenek nekem, ezt az életformát szeretném választani és ezért szeretnék továbbtanulni.
Dalma: Én mindig csodáltam a lovakat és rajongtam értük, már lassan 10 éve, hogy lovak közelében lehetek és űzhetem ezt a sportágat. Hogy mit jelent nekem a ló? Nem tudnám pontosan kifejezni magam… Nekem a mindent jelenti! Ez egy kötelék, ami életem végéig elkísér és, ha akarnám, sem tudnám elszakítani.

IM_SzF

Szabó Fruzsina és lova, Regő

– Honnan értesültél az Epona felvételijéről, a lehetőségről, hogy Erdélyből is fogadnak tanulókat?
Fruzsina: Az Eponáról a www.erdelyilovas.ro-n olvastam először, egy konferencia után megjelent cikk tájékoztatott.
Adrienn: Az Epona Spanyol Lovasiskolára pár éve bukkantam az interneten, de akkor még csak egy álom volt az egész , melyről nem gondoltam, hogy valóra válhat. Így, amikor az Erdélyi Lovas oldalán értesültem a lehetőségről, gondolkodás nélkül felvettem velük a kapcsolatot.
Dalma: Az Erdélyi Lovas oldalán olvastam először az Epona Spanyol Lovasiskoláról és, nem túl sok reménnyel, de jelentkeztem a felvételire.

– Miért döntöttél úgy, hogy megpróbálod a felvételit? Milyen volt a felvételi vizsga?
Fruzsina: Kaptam az alkalmon, mert sem különböző egyetemek, sem munkahelyek, sem külföld nem vonzott egyáltalán, csak a ló és annak világa. A felvételin az ülésünket nézték, alapgyakorlatokat lóhátról, valamint motiváltságunkat.
Adrienn: Igazából akkor ébredtem rá, hogy ez a valóság, amikor sikerült a felvételi vizsgám. Őszintén szólva, sosem voltam egy magabiztos ember, így eléggé féltem, hogy nem felelek meg.
Dalma: A felvételin nagy izgalommal ültem fel Romanora, egy gyönyörű fekete ménre, és minden erőmmel azon voltam, hogy a feladatokat megfelelően hajtsam vérge. Először fel sem fogtam, hogy sikerült a felvételi. Csak azon járt az eszem, hogy tényleg azt csinálhatom tovább, amit szeretek, és ezért nagyon hálás vagyok az iskolának és a Borsó családnak, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget!

Tamás Adrienn

Tamás Adrienn a IV. Csíkszentdomokosi Lovasnapon

– Milyennek látod, a felvételi és a próbaidő után, az Epona-t? Mesélj az ottani tapasztalataidról…
Fruzsina: Egy teljesen más világ, szabályok, rendszer és hagyomány által fejlődő iskola, ahol az ember, a lovassportok elvárásainak megfelelve, alázat és konzervativitás, érdeklődés és nyitottság által illeszkedhet be igazán, és ezen tulajdonságokat használhatja alappillérként a fejlődéshez.
Adrienn: A próbaidó allatt hoztam meg a végleges döntést, és határoztam el magamban, hogy végig szeretném csinálni. Mindenki szimpatikus és segítőkész volt.
Dalma: A próbaidő alatt a diákok nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. A lovak gyönyörűek és csodálatos mozgásuk van, hihetetlen, hogy milyen magasan képzettek.

– Mit érzel a legnehezebbnek és a legértékesebbnek ebben az új lehetőségben?
Fruzsina: Legértékesebbnek talán a megpróbáltatást érzem, a határaink megismerését, a tűrőképességünk mértékét, mert távol a komfort zónánktól ismerszik meg igazán a mozgatórugónk és önmagunk. Ami talán ennél is értékesebb, az a megszerzendő tudás, amit az Epona kínál, úgy elméleti, mint gyakorlati szinten.
Nehézséget a távolság jelent, de enyhíti ezt minden új benyomás, ami Száron és az Eponában ért minket és érni fog.
Adrienn: Legnehezebb dolognak a távollétet mondanám, és mivel az itthon szerzett tudás még nincs megfelelő szinten, remélem, hogy fel tudok majd zárkózni. A legértékesebb számomra az egészben a Borsó család támogatása. Szeretném bizonyítani nekik, hogy hálás vagyok a lehetőségért, amit tőlük kaptam és azért, hogy hisznek bennünk. Olyan magas szintű tudással és olyan lovakkal rendelkeznek, amit még nem volt alkalmam tapasztalni és látni. Remélem, a három év végére sikerül minél többet elsajátítani ebből a tudásból.
Dalma: Az iskola elvégzéséhez nagy kitatrás kell, mert nem könnyű, de én elköteleztem magam a lovas élet mellett, és végig fogom csinálni.

Gergely Dalma

Gergely Dalma a VI. Gyergyói Lovas Napokon

– Hol/hogyan látod magad 3 év múlva? Mik a terveid a jövőre nézve?
Fruzsina: Adódott a lehetőség, hogy 3 év múlva itthon Erdélyben, Vajdaszentiványon folytassam, mint edző, vagy mint ló-, ember-, és önkiképző tanár. Remélem, három év múlva már meg tudok felelni a rám váró feladatoknak.
Adrienn: Még nem gondolkodtam komolyabban, hogy mik a terveim a jövőre nézve, de valószínűleg itthon szeretnék majd tevékenykedni.
Dalma: A három év elvégzése után még nincsenek terveim, talán kimennék külföldre egy pár évet tanulni és tapasztalatot gyűjteni, de mindenképp vissza szeretnék jönni.

Az Epona Spanyol Lovasiskola alapítóját, Borsó Bélát levélben kérdeztem a határon átívelő együttműködésről, a székely lányok jelenlétéről:

IM_SZLK_MS_41rs

Bosró Béla a VI. Székelyföldi Lovas Konferencián

– Mit jelent az Epona Spanyol Lovasiskolának a székelyföldi tanítványok jelenléte?
– Erre a nagyon fontos kérdésre próbálok nagyon megfontolt választ adni : a történelem viharai nem szakíthatnak szét egy nemzetet, úgy gondolom, hogy ha módunk van értékeinket megosztani, akkor ezt kötelesek vagyunk megtenni, mert ezzel lelkileg is gazdagodunk, különösen az oktatás területén. Ez most még csak itt Magyarországon lehetséges, itt van az infrastruktúra, a lóállomány, a tudás. Ezért számunkra nagy megtiszteltetés, hogy szeptembertől három székely lány és két felvidéki fiatal is tagja iskolánknak, és megoszthatjuk velük azt az ismeretanyagot, amit hosszú évek alatt nagy költségek és fáradozások által sikerült elsajátítanunk. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt önerőből, minden segítség nélkül sikerült elérnünk – még ha közben véreztünk is, büszkék vagyunk arra, hogy most ezt a határon túli honfitársainkkal megoszthatjuk, így ez legalább erkölcsileg emeli iskolánk létét. Hazai tanulóink is értéket meríthetnek a határon túliak jelenlétéből, ami egyben erősíti az együvé tartozás tudatát is.

– Hogyan értékeli a lányok eddigi teljesítményét, hozzáállását?
– Fruzsina, Dalma és Adrienn személyében három kitűnő embert ismertünk meg, magukban hordozzák azokat a pozitív tulajdonságokat, amik a székely embereket jellemzik: elszántság, keménység, megfontoltság és kitartás. Ráadásul még ügyesek is, nagyon örülünk nekik!

– Ön szerint mit tartogat a jövő és ez a lehetőség a lányok számára?
– A felsorolt tulajdonságok a mai fellazult világban, közgazdasági értelemben komparatív előnyt jelentenek, amit ha elmélyült tudással kiegészítünk, akkor ez egy nagyon ütőképes értéket képvisel, amiből reményeink szerint Székelyföld is profitál. Szentgyörgyi István és Jankovits Ferenc barátaim – segítségünkkel – azon munkálkodnak, hogy Erdélyben, Marosvásárhely mellett, Vajdaszentiványon létrehozzanak egy hasonló oktatási intézményt. Jelenleg az infrastruktúra kialakítása folyik, és vásároltak két nagy értékű vemhes kancát is tenyészetünkből, ami segítséget adhat az eredeti erdélyi ló újrahonosításához is, valamint megalapozza az iskola lóállományát is. Tervünk szerint az erdélyi lányok majd, iskolánk elvégzése után, ott taníthatnak, így az oktatás széles körben is elérhetővé válik.

– Hosszú távon nyitott lesz-e ez a lehetőség a határontúli fiatal lovasok számára?
– A majdani székelyföldi iskolától függetlenül, a mi iskolánk kapuja is nyitva áll az erdélyiek, fel- és délvidékiek előtt.

– Egyéb érdekes, fontos információt közölne portálunk olvasóival?
– A kormány döntése szerint, a Budai Várban visszaépítik a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskolájának lovarda épületét, ahol majd talán még jobban tudjuk a nagy világ számára is reprezentálni a leírtakat.

Néhány hét múlva kezdődik a tanév az Epona Spanyol Lovas Iskolában, ezúttal székelyföldi képviselőkkel, akikre méltán lehetünk büszkék. Az Erdélyi Lovas Portál mindannyiuknak eredményes munkát, szép lovas élményeket és sikereket kíván!

Szerző: Bartalis Melinda

Az erdelyilovas.ro fotográfusa és társszerkesztője. A lovak őszinte csodálója, a lovassportok rajongója, a fényképzés szerelmese, amatőr lovas. További írások...