Szabó Fruzsina a természetes lókiképzésről

Szabó Fruzsina a természetes lókiképzésről

Sepsiszentgyörgy közelében, egy mesébe illő falu, Komolló határában találkoztunk Fruzsinával és lovával, Regővel. A 17 éves lány a természetes lókiképzés elhivatott követője. Közvetlen, barátságos természete, meglepően érett gondolkodása és józan rálátása a dolgokra már egy rövid társalgás során megmutatkozik.

Tapasztalatairól, terveiről beszélgettünk vele.

-Honnan indult a lovak iránti szereteted?

-Kicsi korom óta szeretem a lovakat, 9 éve kisebb-nagyobb kihagyásokkal, folyamatosan lovagolok. Aztán két éve a természetes lókiképzés változtatott egyet a lovas felfogásomon.

-Mi volt az az élmény, ami kiváltotta ezt a változást?

-Én a lovasok álomvilágában éltem, ami azt jelenti, hogy azt hittem, ha én kedves vagyok, a ló is az lesz velem, ha esetleg megijedt, akkor pálcáért nyúltam. Nem a suttogó, sokkal inkább a suppogó módszer volt ismert számomra. Nem a ló pszichológiáját követő módszerekben hittem. Először egy internetes kisfilmben láttam, ahogyan szár és erőszak nélkül fektetnek le egy lovat, és ez nagyon megfogott. Kutatni kezdtem a módszer után, írtam egy levelet Pataky Katának, hogy segítsen, mert szeretnék erről tanulni. (Pataky Kata-Monty Roberts instruktor, www.patakykata.hu -szerk. megj.) Szerencsém volt, mert ő nem is írt választ, csak a címemet kérte el, és elküldte nekem Monty Roberts kézikönyvét, amit akkoriban még elég nehéz volt beszerezni. Így kezdődött el. Aztán további, ezzel kapcsolatos, anyagokat gyüjtöttem az internet segítségével. Számomra olyan volt ez az egész lókiképzés, mint amikor valaki először kóstolja meg a csokit…nagyon magával ragad, főleg, ha sikerélményed is van.

 -Tehát foglalkozol problémás lovakkal, kiképzéssel?

-Mióta Regő megvan, azóta ritkábban. Az iskola miatt nem nagyon van időm, ezért ami szabadidőm van, vele töltöm.

 -Mi tartasz a legfontosabbnak a ló és ember közti kapcsolatban?

-Talán az az egyik legfontosabb, hogy az ember megértse, hogy a ló nem az ember/lovas anyagi világának a része. A ló nem a múltban vagy a jövőben gondolkodik, hanem a jelenben és nem a materiális dolgok érdeklik, mint az embert. Ez az első. A második az, hogy megértsük, hogy a ló menekülő állat. Bármilyen, az embernek nem kívánatos, reakció -mint a harapás vagy rúgás- az adott helyzetnek a visszajelzése. Nekem személyesen ez volt a két legfontosabb dolog, amit meg kellett értsek, ahhoz, hogy folytatni tudjam. A ló nem egy gép, amit megjavítunk és utána jól működik. Azért mert ma a lovam nagyon jól viselkesett, még nem biztos, hogy holnap is úgy fog. A ló érző, gondolkodó és nagyon intelligens állat.

IM_SzF_16_resize

 -Hány lóval foglalkoztál eddig?

-Eddig kb. 8-10 lóval dolgoztam.

-Volt-e kilátástalannak tűnő eseted, ami idővel szép eredményt hozott és sikerélményként könyvelted el?

-Ha őszinte akarok lenni, akkor szinte az összes! Volt olyan ló, akinél volt jó reakció és éreztem, hogy fejlődik. Jó példa a saját lovam is. Amikor megvettük, nem lehetett megközelíteni, rúgott, harapott, de most már ezek nem fordulnak elő. De volt olyan is, hogy én nem tudtam mit kezdeni vele, tapasztaltabb kiképző segítségére volt szükség.

 -Mit jelent, hogy problémás egy ló?

-A “problémás ló” érdekes kifejezés, mert a probléma csak az embernek probléma, a lónak teljesen természetes, hogy rúg vagy harap. Mi tudjuk, hogy a ló menekülő állat, az ember ragadozó. A ló számára ez viszont nem világos, attől függetlenül, hogy háziasított. Még megvannak benne a jellemző öszötönk, mint a félelem vagy menekülés, ami kiváltja ezeket a reakciókat. Ezeket a problémákat erőszakkal kezelni nem lehet, csak rontani a helyzeten. Ideiglenesen hozhat eredményt, de hosszabb távon biztosan visszatér a probléma, ha erőszakkal próbálják belőle kinevelni.

-Milyen visszajelzésekkel találkozol?

-A legtöbb lovas ezzel a módszerrel szemeben -itthon legalábbis-nagyon szkeptikusan reagál, néha még cinikusan is. Mindenki azonnali látványos eredményt vár. Sokan kérik, hogy egyből fektessem le a lovat… Tulajdonképpen nem is a leghelyesebb, hogy én elmegyek valakihez, aki a segítségemet kéri a lova miatt, és kezelem a lovat helyette. Inkább az illetőnek mondom el, mit hogyan kellene, mert lehet, hogy engem már nem harap meg a lova, de azt nem garantálhatom, hogy őt sem.

IM_SzF_54_resize

 -Mit tudsz tanácsolni a lótartó gazdáknak?

-Általánosítani persze nem lehet, minden eset egyedi. De az egyik alapvető dolog, amit el szoktam mondani, hogy ne engedje a személyes körébe a lovat, ha harap. A másik, ami nagyon fejleszti a ló ember iránti tiszteletét az, ha elhajtjuk az ételtől. Ebből a ló azt érti, hogy nem ő irányít, nem ő a domináns, mert nem ehet elsőként. Szoktam tanácsolni, hogy hanyagolják a felesleges, hosszan tartó simogatást, babusgatást, etetést, mert ezzel csak a ló dominanciáját erősítik.

 -Lókiképzéssel szeretnél foglalkozni?

-Igen! Közben még megismertem a lovasíjászatot is, ami szorosan kapcsolódik a természetes lókiképzéshez, úgyhogy ezekkel szeretnék foglalkozni.

 -Mik a hosszú távú terveid?

-Tanulási lehetőség Magyarországon van és idővel, remélem, hogy kijutok Amerikába is Parelli tanyájára. (Pat Parelli természetes lókiképző, www.parelli.com -szerk. megj.)

Ezen kívül személyes vágyam még egy lómenhely létrehozása, beteg és idős lovak számára. Ezt mindenképpen itthon szeretném megvalósítani, tehát feltétlenül hazajövök.

-Iordache Melinda-

Az alábbi képre kattintva megtekintheti a teljes képgalériát:

Visszhang:

A replikához való jogot tiszteletben tartva, az alábbi kiegészítést fűznénk a „Szabó Fruzsina a természetes lókiképzésről” című cikkünkhöz:
A tenyésztő, akitől Fruzsina lovát vásárolták, lényegesnek tartja kiemelni, hogy a csikók a környezetváltozásnak köszönhetően gyakran viselkednek nyugtalanul, esetenként rúgnak, harapnak, ahogyan ez a fent említett ló esetében is történt.

 

Szerző: Iordache Melinda

Az erdelyilovas.ro fotográfusa és társszerkesztője. A lovak őszinte csodálója, a lovassportok rajongója, a fényképzés szerelmese, amatőr lovas. További írások...