Savós patairha-gyulladás (Laminitis)

Savós patairha-gyulladás (Laminitis)

Viszonylag gyakran előforduló megbetegedése a pataszerkezetnek, amely nagy fájdalommal jár és sokszor maradandó elváltozásokat okoz a pata struktúrájában. A megbetegedés során keringési és alvadási problémák következtében károsodik a patairha, ugyanakkor megszakad az összeköttetés a pataszarú és a patairha között.

Mielőtt azonban a betegséghez vezető okokra térnék, ismertetném röviden és vázlatosan a pata részeit és a patairha elhelyezkedését, hogy könnyebben megértse a kedves olvasó a szóban forgó betegséget.

a pata szerkezete

A pata részei 
1. A szegély, limbus, a bőr és a pata átmenetét határoló, szőrtelen, pigment nélküli bőrcsík,
2. a párta, corona, a szegély alatti, vékony szaruval borított, párta alakú részlet,
3. a fal, paries, amely a pata kúp alakú oldalfalát képezi,
4. a talajra fekvő talp, solea ungulae,
5. a talp szárai közé hátulról beékelődő nyír, cuneus ungulae,
6. a nyír fölött helyeződő, bőrrel borított sarokvánkos, torus ungulae

A szarutok alatt elhelyezkedő patairha, amely önmagában is több részre tagolható, így a fal irhája, amely a patacsont fali felületén és kétoldalt a pataporcokon foglal helyet, 6-8 mm vastag, lemezes (kb. 600 irhalemez) és eres rétege van. Alatta nincs bőr alatti kötőszövet, szorosan összenő a patacsont csonthártyájával. A talp irhája 4-6 mm vastag, foltokban pigmentált, hátrafele a sarokvánkos és a nyír irhájába megy át. Szemölcsös és eres rétegekből áll, a szemölcsök 2-4 mm hosszúak, az eres réteg szorosan összenőtt a patacsont csonthártyájával.

A megbetegedés kóroktana korántsem tisztázott teljes egészében, azonban több okot is ismerünk, ami a megbetegedéshez vezethet.

Ilyen például a Takarmányozási eredetű laminitis, ami akkor következik be amikor a ló nagy mennyiségű, nagy szénhidrát tartalmú takarmányozásban részesül. Ennek következtében megváltozik a vakbél kémhatása, minek hatására, túlsúlyba kerülnek a Gramm negatív baktériumok, ezek pusztulása és szétesése endotoxinok felszabadulásához vezet.

Elhízott lovaknál friss fű vagy lucerna legelése, valamit fehérjében gazdag széna etetése után is kialakulhat a megbetegedés. Ugyanakkor különböző penészgombákkal szennyezett takarmányok etetése után is jelentkezhet.

Egyes Betegségek szövődménye is lehet a laminitis, mint például a minőségileg kifogásolható takarmányok (penészes) okozta gyomorgyulladás illetve vékonybél gyulladás során vagy utána pár nappal kialakuló aszeptikus (fertőző anyagoktól mentes) patairha gyulladás.

Nem sokkal ellés után is jelentkezhet a savós patairha- gyulladás főként akkor ha a kancának méhlepény visszamaradása van, ami méhgyulladáshoz vezet.

Corticosteroid, gyulladás csökkentők tartósan vagy ismételten többszöri adagolása kiváltó oka lehet a laminitisznek.

Terhelési vagy traumás laminitis akkor jelentkezhet ha a lovat kemény talajon hosszú távon vágtában vagy ügetésben hajtjuk. Sántaság esetén az ellenkező lábon (amellyel kíméli a sánta lábat) kialakulhat a patairha gyulladás a hosszasan tartó terhelés miatt.

A betegség heveny formájában a tünetek szembetűnőek, mivel a betegség nagy fájdalommal jár. A lovak kedvetlenek, bágyadtak, étvágytalanok, sok esetben hasmenés is észlelhető, pulzus- és légzés számuk emelkedett. Az esetek többségében magas láz észlelhető. A betegek keveset mozognak és igyekszenek tehermentesíteni az érintett végtagjaikat (általában mellső lábak), sokat fekszenek. Járásuk tipegő, mozgásuk kötött. A paták tapintásra forróak , nyomásra pedig érzékenyek, duzzadt és meleg lehet a csüd bőre is.

A laminitist 4 súlyossági fokozatra oszthatjuk:
1. fokozatban főleg az elülső lábakat a ló felváltva kíméli, a mozgászavar csekély.
2. fokozatban a mozgászavar jelentősebb, a beteg láb felemelése lehetséges.
3. fokozatban ló ellenszegül a mozgatásnak és a lába felemelésének.
4. fokozatban csak kényszerrel lehet a lovat mozgásra bírni.

A patairha gyulladás krónikus formájában károsodik a patacsont felfüggesztése, ezért sok esetben helyet változtat, ami a pata külső felületén is sokszor látható, mivel a pataszaru eltorzul, olykor meglyukad vagy teljesen leválik.

 a ló igyekszik tehermentesíteni első lábait, test súlya nagy részét hátulsó lábaira helyezi

1.ábra
Fenti képen jól látható, hogy a ló igyekszik tehermentesíteni első lábait, test súlya nagy részét hátulsó lábaira helyezi

 patairha

2.ábra
A keresztmetszeten látható a beszűrődött patairha és a patacsont elmozdulása.

A betegség megelőzése nem specifikus, igyekezzünk mellőzni a kóroktani résznél felsoroltakat.

A terápia alakulása nagyban függ a betegség súlyosságától és adott pillanatban a gyógyszeres kezelés mellett gyógykovács beavatkozására is szükség van.

Minden esetben a beteg lovat lehetőleg boxban, puha almon helyezzük el. A betegséghez vezető okokat ki kell küszöbölnünk, ezért a takarmányozással kapcsolatos laminitis esetén a szénhidrát dús takarmányozás megszüntetése kötelező. Takarmányozási és mérgezési eredet esetén a hashajtás indokolt, ezt 4-5 liter parafinolaj orrnyelőcsőszondán át való adagolásával érhetjük el, ugyanakkor 500-1000 g orvosi szén adagolása is javallt a mérgező anyagok felszívódásának meggátolására. A heveny laminitisben véráramlás serkentés céljából vér elbocsátást is alkalmazunk (az elbocsátott vér mennyisége függ a lovak méretétől), amit ugyanakkor elektrolit oldattal pótolunk.

A beteg paták hideg-jeges borogatását korábban általánosan alkalmazták, a jelen álláspont viszont inkább az, hogy éppen a korai meleg patkolásokkal lehet a lefolyását siettetni. Antihisztaminok, alvadásgátlók, nem szteroid gyulladáscsökkentők adagolása az állatorvos belátása szerint használandók.

A nem súlyos esetek megfelelő terápiával következmények nélkül gyógyulnak. Súlyos eseteknél számolni kell a patacsont elmozdulásával, ami a pataszaru eldeformálódásához vezet, ezáltal pedig rokkant pata alakul ki, ami a ló használhatóságát a továbbiakban nagyban befolyásolja.