Miért verik lovukat a zsokék?

Miért verik lovukat a zsokék?

Desmond Morris 1993-ban megjelent “Miért csinálja a ló” című könyvében találtam egy fejezetre, amely a zsokék lovaik előrehaladását ösztönző viselkedését taglalja, magyarul: verik a lovukat a zsokék…? Annak ellenére, hogy a könyv magyar kiadása óta már több mint 20 év telt el, úgy gondolom, a téma mind a mai napig aktuális.

Sőt, a gondolatot folytatva, megnézhetjük, hogy miért veri a székely a lovát? Vagy mikor és mivel ütlegeli négylábúját? Illetve bizonyos esetekben lehet-e jogos az ostorral/pálcával való fenyítés, és mikortól beszélünk ütlegelésről, megalapozatlan verésről, állatkínzásról?

Desmond Morris szerint:

“A lovaglópálcát lovak kormányzására és siettetésére használják. Megbocsáthatatlan, hogy olykor a büntetésükre is. A lóversenyzés számos kritikusa kegyetlennek és szükségtelennek ítéli a pálcázást, ezért hangos a követelés, hogy a pálcát tiltsák ki minden versenyről. Némelyik országban a hatóság máris megszorította a pálca használatát. Skandináviában például össze kell fogni a gyeplővel, ilyenformán szűkül használatának köre. Másutt az ütések számát korlátozzák. A versenyintézőség résen van, és az indulatos zsokén elverik a port.

Emelnek szót a pálca ellen a lóversenyek világából is. A telivér lovak egyik nagy szakértője kimondta kereken, hogy a lovak verése “a civilizáció alsóbb fokain tengő emberek szokása, azok rendszabályozzák így a háziállataikat”. Egy kiszolgált tréner nyilatkozata: “Vertek a szódások eleget.” Igaz, visszavonulót is fújt mindjárt, nehogy azt higgyék, a szíve vérzik – hiszen tudta jól őkelme, hogyan vélekednek a szakma kemény legényei az efféle beszédről. De még a legirgalmatlanabb lónyúzók is érzik, hogy ellenük fordult a közvélemény. A kiszolgált tréner jelszava – “Nyeljék le az ostort!” – újságok címoldalát járta meg, és az a tanácsa is megfogan, hogy az emberek “figyeljék az alamuszi zsokét, amikor verseny végeztével elsimogatná a hurkákat lova oldalán”. Most már tehát nem csupán a hatóság tilt, hanem a lóverő maga is feszeng, tapasztalván, hogy a nagyközönség nem hisz régi mentségeinek.

Mi legyen tehát? Törjük el a lovaglópálcát? Sok szakmabeli állítja, hogy legfontosabb eszközüket veszítenék el, amellyel a lovat a zsúfolt mezőnyben irányítják, akadályozástól-ütközésektől óvják. Előállnak azzal is, hogy a hajrában csakis pálcájukkal bírhatják rá a lovat, hagyja a boly biztonságát és szökjön élre. Ha pedig nekik van igazuk, mi legyen a megoldás?

Olyan megegyezés, nyilvánvalóan, amely szerint a durva verések büntetését szigorítani kell. Könnyebben kimondható legyen, hogy eljárt a pálca. Voltaképpen enyhe legyintése nem fájdalmasabb, mintha a tulajdon combunkat érné, azonban foganatosabb, mintha az érzékeny lovat csépelni állunk neki.

Ha viszont ilyen egyszerű a megoldás, a szócséplés minek? Azért, mert fontos versenyek megnyeréséért óriási nyomás nehezedik a zsokéra. Ha a ló tulajdonosa azt látja, hogy zsokéja nem él a pálcával és lóhosszal versenyt veszít, szemére veti, hogy nem tett meg mindent a győzelemért. A fogadók, ha nagy összeget kockáztatnak, nekiállnak ordítozni is, hogy “verjed! verjed!”, amikor megtett lovuk fejhosszal második. Nem mintha kérges lelkű emberek volnának, azonban a verseny láza elragadja őket a végső pillanatokban. A zsokékkal is ez történik. Úgy érzik, mintha lovuk csupán egy csöpp sarkallásra szorulna, s máris elszelelne a többi mellett. Így aztán nemcsak billegtetik a lovaglópálcát, hanem ütik vele a lovat, ahol érik. S ezt a látványt utálta meg a közönség egy része. Ezért fordul akár a lóversenyzés ellen.

Ráadásul a verés korántsem sarkallja a versenylovat annyira, mint zsokéja hinné. A ló oldalának meglegyintése már azt az érzést kelti, mintha a ragadozó hátulról ugrana rá, ezért gyorsít – a kíméletlen ütés pedig célját tévesztheti. A ló elfarol fájdalmának forrásától. Mivel a pálca mindig vagy egyik oldalát éri, vagy a másikat, a félreugrás megszakaszthatja mozgásának ütemét, akár lassíthatja az iramot a döntő pillanatban. Ezért nincs a verésnek mentsége.”

A cikk aktualitásához és teljességéhez hozzátartozik, hogy manapság a hivatalos versenyeken már szabályozva van az ostor használata. A magyar galoppversenyeken például a teljes versenytávon összesen öt ostorütés engedélyezett. Ugyanakkor szigorúan tilos az ostort a váll fölé emelni, de szabályos az ostort a lónak mutogatni. A Versenyintézőség szigorúan bünteti a kíméletlen ostorozást, a szár ostorként való használatát, s a ló kézzel ütlegelését. (MAGYAR GALOPPVERSENY SZABÁLYZAT, 165. §).

Na de mi van az amatőr versenyeken (versenyek után…), vagy a munkalovak esetében?…