Megmentett lovak nyomában

Megmentett lovak nyomában
189747_203143276370175_552262_n

Fotó: a Caii din Fierbinti Facebook oldalálról

2010 őszén a televíziós híradások egy embertelen körülmények között tartott ménesről, elpusztult lovakról, és a még életben maradt 31 ló megmentéséről szóltak. Az állatvédők a Ialomița megyei településen 70 tagú Shagya-arab ménest találtak, melyet egy ajtó- és ablak nélküli istállóba zárva, étlen-szomjan, máig tisztázatlan okok miatt tartottak „fogva”.

Nem csak a lószeretők vagy állatbarátok számára, de minden egészségesen gondolkodó ember számára is elborzasztó képsorokat vetítettek. Egyesületek, alapítványok és adományozók összefogása révén sikerült a még életben maradt és csontig soványodott 31 lovat megmenteni tulajdonosuk birtokáról, és kezelésük után új gazdákat keresni számukra.

Két ilyen ló került Toró Tibor, Kovászna megyei farmer tulajdonába is, akit decemberben keresett meg az erdelyilovas.ro szerkesztősége. Tiborral egy szeles, de annál kellemesebb délutánt töltöttünk, miközben örömmel néztük a már-már teljesen felépült Shagya-arabokat és az egyik kanca néhány hónapos csikóját.

-Tibor, hogyan értesült a lovakról?

-Mivel keveset nézek tévét, nem sokat tudtam, az esetről, de természetesen hallottam ezt-azt a lovak helyzetéről. Azt viszont nem hittem volna, hogy én ennek részese lehetek, bármilyen formában. Egyik barátom beszélt egyszer arról, hogy arab lovak vannak elkobozva. Én akkor még nem akartam lovászkodni, csak később akartam lovat vásárolni, úgy terveztem, hogy egy betanított, nyugodt, higgadt vérmérsékletű lovat veszek majd. De a barátom addig győzködött, hogy végül elmentem vele az alapítvány bérelt istállójához, ahol a lovak egy részét tartották.

-Szerelem volt első látásra?

-Amikor megláttam a lovakat, valami elkezdett motoszkálni bennem. Egy gondolat, hogy ezt lehetetlen kivárni, a IM_TT_47tervezett egy évet, amíg istállót építek és mindent előkészítek a lótartáshoz. Bele kell vágni! Mindenki megpróbált lebeszélni róla, a tapasztalatlanságomra hivatkozva. Valójában félelmetes látvány volt, amikor kivezették a Szellő nevű lovat, csontsovány, nem volt rajta izom és két lábon járt idegességében, félelmében, mégis volt valami szép a mozgásában. Annyira tönkre voltak téve ezek a lovak! Nem volt részük emberi közelségben, féltek mindentől és mindenkitől.

-Így esett a választás Szellőre?

-Akkor úgy döntöttem, beállok a sorba, ami marad, azt én is elviszem. Az elején egy lóban gondolkodtam, aztán mondták, hogy a ló társas lény, egyedül elszomorodik. Mondtam, ez nem gond nálam, akkor kettőt viszek vagy hármat.

-Ilyen egyszerűen ment vagy megelőzték bizonyos alkalmassági tesztek?

-Hosszú beszélgetések következtek az alapívány vezetőivel, nagyon sok időt eltöltöttünk azzal, hogy egymást megismerjük, hogy lássák, alkalmas vagyok-e a feladatra. Hosszú hónapok után bólintottak, hogy elhozhatok két lovat, de figyelmeztettek, hogy nehéz dolgom lesz, eszembe ne jusson lovagolni rajtuk, mert életveszélyesek. Mondtam, hogy ha lóra szert tettem, én lovagolni is fogok. Amellett, hogy van egy gyönyörű szép állatod, ott van a lehetőség, hogy kimehess a természetbe úgy, hogy azt a csodát megéld, amit csak lovaglás alkalmával lehet, főleg itt a rétyi nyírben.

Szép lassan elkezdtük a munkát. Az elején félelmükben agresszívek is voltak, mindent elkövettek amit lehetett, rúgtak, haraptak. Apróbb hibákkal, ballépésekkel, barátok segítségével, saját magukat nagy tudással bíró személyeknek kikiáltó emberekkel, akik sorra mind kudarcot vallottak. Aztán Szabó Fruzsina kezdett el foglalkozni velük, majd megismertem Lutz Leventét, aki nagyon sok időt rászánva, komoly eredményeket kezdett elérni. Lenyűgöző volt! Hihetetlen, hogy milyen látványban volt részem a foglalkozások alatt!

A teljes képgalériát a lenti képre kattintva nézheti végig.

-Mennyi idősek a lovak?

-Nehéz megítélni, az állatorvos szerint 1o-12 évesek lehetnek. A fogak állapotából következtetnek a ló korára, de ha figyelembe vesszük, hogy ezek éhségükben hosszú ideig csak deszkát, fát rágtak…

– Végül tehát nem bánta meg, hogy elhozta a két Shagya-arabot…

– Egyáltalán nem, fantasztikus lényekre tettem szert! Szép lassan elkezdett működni a dolog közöttünk. El kellett jussunk arra a szintre, hogy megértsem a lovakat, és ők is megértsenek engem.

Terep- és túralovaglásra használjuk őket. Nagyon jól mennek, főleg a kisebbik kanca nagyon energikus, fordulékony, hihetetlen menetteljesítményű ló. És a gének, a jó tulajdonságok már öröklődtek a csikóban, aki már úgy fog felnőni, hogy semmit nem tapasztal az anyja által megélt szörnyűségekből…

Iordache Melinda
Lukács Lehel-Elek