Megették a lovak a sok zabot- avagy egy kalandtúra beszámolója

Megették a lovak a sok zabot- avagy egy kalandtúra beszámolója

borzonti-kalandturaTörténetünk augusztus 19.-én, hétfőn kezdődik Borzonton, és öt lovasról illetve hat lóról szól.  Marosvásárhely környéki településekről érkeztek, és miután a szombati vágtán a helyi lovasokkal mérték össze ügyességüket, rátermettségüket és lovaik gyorsaságát, hazafele vették útjukat.

Érkezett a lószállító, felpakolták a nyerget, csomagot, aztán kényelmesen hazautaztak…Gondolnánk….de NEEEM…Ők egy sokkal kalandosabb, “macisabb” utat választottak…Erdély hegyein – völgyein keresztül…öt napon át.

A térképet böngészve kinéztek egy, a gerincen végigvezető erdei utat és elindultak Borzontról a Bucsin-tető irányába. De, mint később kiderült, az útnak nyoma veszett. Folytatódott, de csak térképen. Helyette egy maci fogadta a lovas csapatot. Szerencséjükre egy ijedősebb fajta fiatal maci volt, ki reggeli málnáját otthagyva menekült a hat ló elől  a bozótba. Ritkán lát ő ilyent. Arrafele még a madár sem jár, nemhogy Maros megyei lovasok…

De mivel útjuknak nyoma veszett, és az irányt jónak vélték, folytatták útjukat az erdő sűrűjében és a kis lovas csapat kilenc órát töltött friss erdei levegőn, mire megtalálták az útat mely a Bucsin-tetőre vezette őket…jóval később, estére értek a hegycsúcsra, ahol első éjszakájukat is töltötték.

A képgaléria megnyításához, kattintson a képre.
 

A keddi napot Noémi, Zsuzsa, Tamás, Zoltán és Tibor, lovaik társaságában, hegymászással töltötte, majd estére ott vertek sátrat ahol “egy hegyi út visszafordító kanyarját keresztezte egy szép hegyi patak”. Ez volt a Csillagszálló- mesélte az erdélyilovas.ro-nak Bíró Zsuzsánna, a kalandtúra egyik résztvevője.

A lovak meg…megették a sok zabot,..így fussanak,…másszanak,…csak előre….!
 

Szerdán már nem kellett fenyvesben bolyonganiuk, helyette inkább sziklaköveket kerülgettek…és Vármező fele lovagoltak-gyalogoltak. És fényképeztek.- hogy most minden erdélyi (és nemcsak) olvasó láthassa merre jártak. És talán irigyeljük őket egy kicsit…a szó legjobb értelmében.

A Vármező közelében, egy kis tavacska mellett töltött éjszaka után, úgy döntöttek, talán jólesne egy tálalt reggeli. Aztán a reggeli eső után, napsutéses időben nyergeltek és indultak haza. De még előtte volt egy utolsó, a szabadban eltöltött éjszaka, melyet egy Nyárád menti malom udvarán vert sátraikban töltöttek.
 

Innen már könnyű volt az út. Se fenyvesek sűrűje, se sziklák nem nehezítették a haladást.  Mégsem akart senki hazamenni. Reggeli után búcsúztak, és ki-ki ment a maga útján, haza, ahol majd kipihenhetik a hét fáradalmait, és elraktározhatják emlékeiket. A lovak meg társaikkal legelhetnek szabadon…és talán ők is elmesélik útjukat….

Gratulálunk a lovasoknak az ötlethez, a kitartásért és még sok- sok ilyen túrát kívánunk nekik! Ugyanakkor köszönet, amiért megosztották élményeiket és a készült fotókat az erdelyilovas.ro olvasóival.

És akkor íme a kalandtúra résztvevői:

Bíró Zsuzsánna – Csinibaba, 5 éves lipicai félvér kancájával
Vargha Noémi – Zeusz nevű,  10 éves herélt lovával
Seres Tamás – Tomi névre hallgató arab herélt hátasával
Nagy Zoltán – Csillag, lipicai 6-7 éves kancával, és a csikó, 2 éves arab, Kadi – ő a málhásló
és Palotás Tibor – Táltos nevű, 4 éves herélt sportlóval.