Lovastúra Magyarországon

Egy életreszóló élmény beszámolója

Lovastúra Magyarországon




Study Tour, Észak-Magyarország
VI. (utolsó) nap, 2014. október 11.

Újabb verőfényes reggelre ébredünk, ezúttal a mesebeli Tivadarban. Utoljára pakolok be a bőröndömbe s már előre sajnálom, hogy délután szétszéled a csapat. Megreggelizünk, Eva-val a filagóriában kávézgatunk, beszélgetünk, aztán elbúcsúzunk vendéglátóinktól, indulunk  a lovakhoz Bandi tanyájára. Vidám a társaság, viccelődünk, a tanyán bebújunk egy régi bogárhátú szebb időket megélt vázába is.

Indulás előtt Bandi egyszer csak megkérdezi, hogy megnéznék-e az Akhal csikókat. Azt hittük, nem hallunk jól. Márti első számú lószerelme az Akhal Teke, én pedig még sosem láttam élőben ilyen lovat. A válaszon nem gondolkodtunk, berontottunk az istállóba, majd a hátsó karámban Hajnal Fiát, a mént is szemügyre vettük. Addig Árpi kivezette a csikókat az udvarra, Márti extázisban volt, én pedig sűrűn kattogtattam a  fényképezőgépemet. Az Akhal-szemle, így a túra végén,  már a cseresznye volt a habon.

Útra kelünk Szatmárcseke felé, az elején még csendes a társaság, mindenkiben ott motoszkál, hogy utoljára vagyunk így együtt. Aztán mégis elindul a beszélgetés, egyik legjobb egész héten. János lovas történeteit, tapasztalatait meséli, szeretem hallganti. Szavaiban ott lebeg több mint 30 év túravezetői tapasztalata, emberismerete, lószeretete és lovas profizmusa.

A Túr mellett haladunk, emlegetjük Petőfit. Már látjuk a színes bokrok mögött húzódó falut, nem akarom, hogy odaérjünk…

A falu között léptetünk, emberek üdvözölnek, kérdezik, honnan jövünk, merre tartunk. Egy idős bácsi a sétapálcájával integet és nyilvánvalóan nagyon örül a látványnak. “Vannak még igazi magyarok, Isten áldja magukat!” – kiáltja. Szíven üt. Láthatóan nagyon idős. Ő még láthatott, ismerhetett magyar lovas katonákat, ő maga is lehetett lovas. Nem tudhatom, mi áll élete könyvében, de az ahogyan reagált amint minket megpillantott, igazán megható volt.

Elérjük uticélunkat. Lenyergeljük a lovakat, itatunk. Egy röpke köszönömöt súgok Fru-Fru fülébe és János már pakolja is fel a lószállítóra, a  Bandi lovával együtt, mert a lovakat át kell szállítani egy másik helyszínre a túra további szakaszára.

Túristvándiban fogadnak ebédre a Király vendégházban. Bandi édesanyja finomabbnál finomabb étkekkel vár. Ebéd után pihenünk, ráérősen beszélgetünk a lovak mellett. Elsétálunk Túristvándi fő nevezetességéhez, a vízimalomhoz. Idilli kép fogad. A malom előtt egy hatalmas platánfa áll. Mártival megölelgetjük, aztán készül egy utolsó csoportkép.

Jánosék felpakolják a lovakat a lószállítókra, érzékeny búcsút veszünk egymástól. Mártit és engem Eszter és Péter bevisznek Debrecenbe. Kedélyes beszélgetés alakul ki, rövidebbnek tűnik így az út, hamar megérkezünk, tőlük is búcsút veszünk.

Mártival még felkerekedünk egy debreceni esti sétára, csak éjjel indul a buszunk, ráérünk. Az állomáson várakozva örvényként kavarognak a gondolataim, élmények, érzések.

Ez a lovastúra nem csak egy kirándulás volt. Utazás volt embertől emberig. Út volt a legnemesebb állatig, a lóig. Önismereti lecke és kihívás. Idegeneket baráttá, csapattá formáló száguldás egy képzeletbeli hullámvasúton. Betekintés Magyarország egy kis szeletének a valóságába, lelkébe. A Kincsem Nemzeti Lovas Program keretén belül 10000 km lovas túraútvonalat fognak kijelölni. Nagy öröm számomra, hogy ebből egy kis szakaszt én is bejárhattam.

Ez a történet itt véget ér. Folytatás? Bízom benne, hogy egyszer majd lesz…

Fényképek a hatodik napról:

 


Study Tour, Észak-Magyarország
V. nap, 2014. október 10.

Reggel készítek pár fotót a szállásunkról, tegnap már túl sötét volt hozzá. Aztán, újabb fenséges reggeli elköltése után, elindulunk Jándról Gergelyiugornyára a lovakhoz. Onnan Tivadar felé vesszük az irányt.
Ma nem János vezeti a túrát, elszólították ügyes-bajos dolgai, helyette Bandival (Szabó András) és Árpival (FarkasÁrpád) indulunk útnak, akik lovasíjászok, a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjászegyesület tagjai, a Szabó Lovasudvar lovasoktatói. Ők jól ismerik a környéket, hol lehet, érdemes a mezőn haladni. A Tisza partján vonulunk, továbbra is kényelmes, füves terepen. Ma is hihetetlen hőség kísér, mintha nem is október lenne. Az őszről csak a fákra kent színpaletta árulkodik. Őzek iramodnak meg, ahogy megneszelik a közeledésünket.

Lovaink viselkedése megváltozik a két új bajtárs jelenlététől. Nehezemre esik Fru-Frut visszatartani, feltüzeli Árpi fürge arab lova, versenyezne… van benne rutinja. Nekem kevésbé. Feszült vagyok emiatt, mert megbontom a rendet, és ettől csak rosszabb a helyzet, mert Fru-Fru is érzi, hogy feszült vagyok és még inkább menne. Már nem tudom eldönteni, mitől izzadok, a melegtől vagy az idegességtől. Eva és Shiva mellé szegődöm, jól mennek együtt Fru-Fruval.

19 km megtétele után derékszögben lekanyarodunk a töltésről és egy fenyőfa alatt átbújva beérünk Tivadarba. A település polgármestere, Danó Sándor kedvesen fogad, az ő portájának  kertjében pihenhetnek a lovak.
Tivadar a Tisza-parti szabad strandjáról ismert, a faluban nagyon sok szálláshely épült az elmúlt néhány évben, fellendült a turizmus. Danó Sándortól tudom meg, hogy a község 220 lelket számlál, de nyáron 600 fölé emelkedik a lakók száma. Rendezett, tiszta, barátságos település. Jól esik az utcán a fák alatt sétálni. Újabb mesebeli faluban járunk.

A Kuruc vendégházba igyekszünk, ahol kemencében sült kenyérlepénnyel várnak ebédre. Nem kell sokat kínálni, annyira finom, hogy mindenki repetázik belőle. Falatozás után kicsit pihenünk az udvaron, én a diófa alá fekszem a fűre. Kis idő múlva visszaballagunk a lovakhoz, útra kelünk Fehérgyarmat felé, a célállomás Bandi tanyája, avagy a Szabó Lovasudvar.

Egészen besötétedik, mire az illatos almafák között megérkezünk a tanyára. A sötétben alig látunk az előttünk haladó ló faráig, de Bandi nagyon határozottan halad elöl és hirtelen balra fordul két fasor között. A nap végén élcelődnek velem a lovasok, sok italt kell nekik fizessek. Ez a szabály: aki a túravezetőt megelőzi, az fizet. Fru-Fruval ma elszeleltünk néhányszor…
Délután 23 km-t hagytunk magunk mögött, beengedjük a karámba a lovakat, mi pedig a Kuruc vendégházig autózunk, Kanyó Tamásék vendégszeretetét élvezzük ma.

Keserédes hangulatban fekszem le, ez volt az utolsó teljes napunk együtt. A holnap délelőtti lovaglással véget ér számomra a túra.
Folytatása következik…

Fényképek az ötödik napról:

 


Study Tour, Észak-Magyarország
IV. nap, 2014. október 9.

Ragyogó napsütés fogad a szobából kilépve. Az udvaron egy apró kutya, szeretgetni való, elhatározza, hogy legombolja rólam a lábszárvédőt. 5 perc alatt félig kibontja a tépőzárat és nagyon büszke magára. Fülöp Bálint vendégszeretetét magunk mögött hagyva, elindulunk Paposról.

Mától Eva-val bővült a csapat, aki Csehországból érkezett és profi díjlovagló. Barátságos, kedves nő, hamar beolvad a társaságba, így egy férfi és öt nő halad öt kancával és egy ménnel. 🙂 Érdekes, elég feltűnő. Bár, állítólag, Németországban már kinézik a fiúkat a lovas sportokból, mert ott már annyira női sportként szerepel a lovaglás a köztudatban.

János ma megjegyzi, hogy ennyi magyar ajkúval még sosem túrázott egyszerre. Többnyire külföldi vendégei vannak és angolul folyik a társalgás. A mi csapatunk színesebb. Ildikóval angolul és magyarul beszélünk, Eva-val mi (Márti és én) angolul, de Zsuzsi szlovákul beszél hozzá, amire Eva csehül válaszol. Sok derűs pillanatot szerzünk magunknak a bábeli, női csiviteléssel, de nagyon jól megértjük egymást és jól érezzük magunkat együtt.

Zavarba ejtően meleg, napsütéses idő köszönt ránk ma is, mintha még nyár lenne. A Kraszna partján haladunk, a töltésen, egyenletes, gondozott füvű talajon. Jobbat kívánni sem lehetne. Lovaink jókedvűen vágtáznak, közben nekünk is kimegy a fejünkből, hol is fáj éppen, mert mindenkinek van legalább egy fájó pont a testén. A településeket érintve sokan ránk köszönnek, csodálják, dícsérik a lovakat, van aki irigyel és ezt utánunk is kiáltja.
Sokszor eszembe jut a nap során, mennyire szerencsés vagyok, és végtelenül hálás ezért a túráért.

Vásárosnaménynál fogadnak bennünket. Gergelyiugornyáig az út szélén kell haladnunk, most értékeljük igazán az eddigi puha talajt. Átkelünk a Krasznán és a Tiszán is. Lejjebb folyik a Szamos is. Lenyűgöző látvány itt a Tisza! Az aszfalton kopognak a patkók, a lovak nyugodtak, az autók közelsége, füstös burrogása sem zökkenti ki őket. Áldott jószágok!
Megérkezünk Gergelyiugornyára, Konczné Sugta Lívia tanyájára. Megszabadítjuk a lovakat nyűgjeiktől és beengedjük őket a karámba. Azonnal leheverednek, jól esik az izzadt testüknek a hűvös homokban hemperegni.
Az előző napoktól eltérően, ma délután nincs lovaglás. Szerintem, titkon ennek mindenki örül egy kicsit, kilazítjuk a tagjainkat és nézelődünk. Kis csapatunk is érdekes látványt nyújthat, ahogy enyhe lószaggal és lábszárvédőkben bevonulunk templomnézőbe. Idegenvezetővel Tákosra látogatunk, a mezítlábas Notre Dame-ba. Így hívják azt a kis református templomot, amit fából és sárból építettek a tákosiak, mint fecske a fészkét. Mosolyogva hallgatom, hogy több erdélyi asztalos keze munkája is fellelhető az aprócska templomban. Hangulatos, kedves falucska, jól esik itt sétálni. Egy néni a munkáit kínálja, a helyi jellegzetességnek számító keresztszemes hímzéssel díszített termékeket.
Az idegenvezetőtől azt is megtudjuk, hogy 2001-ben az árvíz 700 házat öntött el a környéken, amiből 699-et újraépítettek. A töltés mentén bicikliút is készült, 100 km hosszúságú, ezen el lehet kerekezni úgy az ukrán, mint a román határig.

Következő állomás Csaroda. Itt egy másik középkori református templomot látogatunk meg. Nagyon szép, egyedi díszítés látható a falakon, népies virágmotívummal festett életfa szimbólumok.

Azt is megtudjuk, hogy a közelben húzódik a szilva útja, pontosabban Penyigétől Panyoláig (a hangzása miatt is roppant tetszetős számomra), és ezen a szakaszon terem a finom “nemtudomszilva”. A fantázianevet a falubeliektől kapta a gyümölcs, mert sok turista kérdezte, hogy “Milyen szilvából készül ez a finom pálinka?” A helyiek nem szerették volna elárulni a jó portéka titkát ezért azt válaszolták: “Nemtudomszilvából.”

A lemenő nap sugarainál ismét Jánd felé vesszük az irányt, ahol a lovagló női tagozat (azaz mi) egy szépséges falusi házban kap szállást. Gál Istváné a lak, nagyon hangulatos, régi bútorokkal van berendezve. A hátsó udvarban lovak, tőlük nem messze kecskék. Pulykák fontoskodnak, ahogy közel merészkedem, egy páva az istálló tetejéről néz le a baromfiudvarra. A ház előtt illatos, ízletes szőlő, muszáj megkóstolni. Nem meglepő, hogy ilyen körülmények között otthon érezzük magunkat.

Addig bámészkodunk, készülődünk, hogy le is késsük a vacsorát. Szerencsénkre nem veszik zokon sem a szervezők, sem a vendéglátóink, kapunk a szürkemarha-pörköltből, előkerül a nemtudomszilva pálinka és kedvenceim a pogácsák.
Néha sajnálom, hogy ilyen rövidek a napok…
Folytatása következik…

Fényképek a negyedik napról:


Study Tour, Észak-Magyarország
III. nap, 2014. október 8.

Verőfényes reggelre ébredtünk Paposon, finom reggeli és kávé vár már az étkezőben. A bokám tiltakozik, bakancsot cserélünk Mártival, ami azért vicces, mert az ő lába két számmal kisebb…de a bakancsa nem!

Készülődünk. Paripáink már Fábiánházán várnak, korareggeltől az átszállításukat rendezték Jánosék. Minden pontosan el van tervezve, meg van szervezve, sok munka áll a kényelmünk mögött.

Az autó begurul az Ecsed ménes kapuján. (http://www.ecsedmenes.hu).
Ezt a helyet úgy tudnám leírni, hogy olyan a lovardák között, mint autók között a Rolls Royce. Óriási területen szebbnél szebb épületek kaptak helyet. A fedett lovarda elegáns kúriához hasonlít, a karámok körül csíkosra gereblyézett homok, hosszú kifutó a lovaknak, külön az idősebbek és a fiatalok, 60 lónak van itt jódolga. A versenypályán akadályok állnak, a pálya végében a jártatógép.

Külön istálló a vendéglovak számára, az ajtókon névtáblák. Kibetűzöm: Timpex Kft. Eszembe jut Timpex Amata és Zsigmond János, akik a Székely Vágtán kápráztattak el szereplésükkel, majd a Nemzeti Vágtán IV. helyen végeztek. A lovászok szolgálati lakása elbűvölő. Lóháton körbejárjuk a helyet dr. Szilágyi Dénes állatorvos vezetésével, ő a tulajdonos. Ő vezet ki a faluból a gátig.

Az emberek ránk köszönnek útközben, dícsérik a lovakat, jó utat kívánnak, gyerekek visítva szaladnak felénk. Nem lep meg, a ló puszta látványa mindenkiből jó érzéseket vált ki. Churchill szavaival: “Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének.”

A Kraszna mellett haladunk, egyenletes, puha, füves talajon lépkednek a lovak, bal oldalon fák, jobb oldalon a töltésen Feri bácsi hajtja Bambit és Kacért, utánuk gurul a postakocsi. Októberre nem jellemző meleg van, egy szál ingben is túl meleg. Élvezzük a hosszú vágtákat. Álnok katicabogarak ledülnek támadásba, még csípnek is. Nem igazi katicák, harlekinek.

Megérkezünk Kocsordra, mindössze 20 km-re vagyunk az ukrán határtól. A Kraszna Vigadóban finom ebéddel várnak, nagy adag kiváló somlói galuska a hab a tortán!

Az út túloldalán pihennek a lovak a színpompás ecetfák alatt. Rövid pihenő után ismét Papos felé vesszük az irányt. Fülöp Bálinttal találkozunk az egyik hídnál, ő vezet be a településre. Ma is nála töltjük az éjszakát.

Körülbelül 35 m-t tettünk ma meg lóháton, a bokám gyengesége ellenére jól bírtam. A fáradtság mellet, sikerélményt, örömöt, nyugalmat érzek. Vége egy újabb csodás napnak.
Folytatása következik…

Fényképek a harmadik napról:



Study Tour, Észak-Magyarország
II. nap, 2014. október 7.

Ma reggel a Gencsy kúriában ébredtünk, 8-kor reggeliztünk és elindultunk kisbusszal a lovakhoz. János szerint nyugodtak, jól töltötték az éjszakát. A sajgó testrészeket figyelmen kívül hagyva, Fru-Fru nyergében nekivágtam -a nyolc lovas egyikeként- egy újabb túraszakasz megtételének.

Ma csatlakozott hozzánk a fogaton Bandi bácsi, aki 47 évet és 44 napot dolgozott a Gúthi erdőben.  Ahogy haladunk, szinte minden kanyarban, útelágazásnál vagy egy-egy fánál eszébe jut egy történet, élete darabkái. Feri bácsi ül mellette a bakon, felváltva hajtanak. Ő hagyományőrző huszár is, meséli, hogy tegnap reggel 6 órától 13 perecen át harangoztak egy közeli településen, az aradi vértanúk tiszteletére. Szelíd, meleg tekintete bölcsességről, élettapasztalatról árulkodik, megnyugtat.

Lépés után hosszú ügetésekkel és kényelmes vágtákkal hagyjuk magunk mögött a Gúthi erdő szabályos fasorait, a nyarat idéző zöld lombokat és a már színpompás őszi köntösbe bújt fákat. Néha átszalad előttünk egy mókus, őzek cikáznak a fák között, eszeveszetten rohan egy nyúl. Borús az ég, de elkerül az eső, szélcsend van és langyos idő. A talaj homokos, kiváló a lovastúrához, bizonyára hátasaink is értékelik.

János Paminával, lánya, Eszter Amulettel és fia, Máté Shirazzal vezetik a sort. Ildikó és Hero haladnak előttem, mögöttem Zsuzsi léptet Cinka Pannával, a nyomában Márti Záporral, a sereghajtó ma Viki a hatalmas termetű Shiva nyergében. Meglebben a szél, őszi avar illata kavarog a  levegőben, elvegyül a lovak kimelegedett testének illatával és a fákról aranyszínű levelek hullanak ránk több méter magasból. A látvány mindenkit lenyűgöz, a természet kiváló rendező és díszlettervező.

A látványt tetézi egy hatalmas kiterjedésű gyümölcsös, melyben legalább 3-4 fajta almát termesztenek, de valószerűtlenül nagyok, pirosak és a fák ki sem látszanak a zamatos gyümölcsök közül. Elhaladunk egy dohányültetvény mellett is, csodálkozva nézzük, kuriózumnak számít.

Kissé késve érkezünk ebédre Fülöpre Hutóczki Sándor és Nagy Ildikó tanyájára. Mesebeli terülj-terülj asztalkám fogad ismét, kiváló étkek, melyeket mind a házaspár termeszt, tenyészt és dolgoz fel. 60-70 mangalica van most is  egy elkerített erdőrészen, zöldség és gyümölcs garmadával. Sándor büszkén vezet be minket a húsfeldolgozó helyiségbe és a füstölőket is megmutatja. Takaros kis porta, az ember mintha haza érkezne, a falu is amolyan mesebeli. Maradnánk még, de indulnunk kell, így is biztosan sötétben érkezünk meg a bátorligeti Fekete tanyára, ahol a lovak kaptak szállást. Ismételten elbúcsúzunk, felpakolnak finom gyümölcsökkel és az ebéd egy részével, kapok egy birsalmát, alig fér egy kezemben. Ide még mindenképp újra el kell jönni!

Visszamegyünk a lovakhoz, már fel vannak nyergelve, mindenki kész az indulásra, igyekeznünk kell. Ahogy elindulunk, megfeledkezem a sajgó bokáról, a begörcsölt izmokról, magával ragad a hangulat, a környezet, a színek, fények, illatok és Fru-Fru prüszkölése. Kezdünk összeszokni, úgy érzem, megtanultam Fru-Fru-ul, értem a jelzéseit. Élénk, de nyugodt, kiegyensúlyozott, tökéletesen belovagolt, képzett ló. És én rajta, zöldfülű mázlista. Vágta indul, sikerül szépen tartani Fru-Frut, kényelmesen suhanunk az illatos homok felett, a lemenő nap sugarai felélénkítik a színpompás környezetet, minden tökéletes. Egy pillanatig nincs semmi, csak az erdő, Fru-Fru és én, teljes összhangban. Könnyekig meghat… Ildikó csak mosolyog.

A naplemente sokkal tovább élvezhető itt, mint otthon. Itt nem bukik csak úgy le egy domb vagy hegy mögött, még sokáig kísérnek az utolsó sugarak és folyamatosan átfestik az égboltot. Nem esik, már a Nap sem süt, de megjelenik egy szivárvány az égen. Tátott szájjal bámuljuk és nevetünk. Ránk sötétedik. A lovak nyugodtan haladnak, csendesen lopózunk a puha talajon, csak a száraz levelek árulkodnak néha hollétünkről. Megékezünk Bátorligetre, itt maradnak a lovak Fekete György tanyáján. Mi a Fülöp Lovastanya felé igyekszünk, elfoglalni a szállásunkat. Fülöp Bálint házigazda szívélyesen fogad, erősen kínálja a finom pálinkákat, így ma két formában fogyasztom a  birset. Szatmár megye szélén vagyunk, Paposon. Fülöpék szarvasmarhákat tenyésztenek, 30 lóból álló ménest tartanak fenn és építettek egy panziót is. Mindezt pályázatok segítségével. Lelkesen, sok szeretettel beszél a lovairól, mindegyik itt született a tanyán, a keze alatt nevelkedtek.

Éjszakába nyúlik a beszélgetés, bár mindenki meglehetősen fáradt. 40 km-t lovagoltunk ma. Velem először fordult elő ilyesmi. Nehezemre esik nyitva tartani a szemeimet, de annyi élmény, érzés kavarog bennem, hogy képtelen voltam elaludni mielőtt kiírtam volna magamból egy kis töredékét. Köszönet a mai szép napért!
Folytatása következik…

Fényképek a második napról:


Azt mondják, időnként rámosolyog az emberre a szerencse és váratlanul jó dolgok történnek vele, amiket, ha maga akarna megvalósítani, lehet, hogy sok erőfeszítésébe kerülne.
Így történt ez velem is néhány hete, amikor tudomást szereztem a Salgó Tour Turisztikai Nonprofit Kft. által szervezett magyarországi study tour-ról. A lovas tanulmányi út Európai Uniós pályázat gyümölcse. A projekt az Equus Tour Turisztikai Nonprofit Kft. (http://lovasutak.hu) koordinálásával, a lovas turisztikai szolgáltatások fejlesztésére irányul magyarországi leader illetékességi területeken, térségek között történő együttműködés keretében. A tervezett tevékenységek a Kincsem Nemzeti Lovas Program egyik fő intézkedésének megvalósulásához járulnak hozzá, mely szerint cél, hogy „Magyarország Európa vezető lovasbarát turisztikai régiójává váljon.” A projekt számára fontos, hogy a külföldi média képviselőivel is megismertesse a térségeket, ezért a Salgó Tour Turisztikai Nonprofit Kft. több tanulmányút megszervezésével  élményszerűen mutatja  be  a  területeken kialakított  útvonalhálózatot, látványosságokat és szolgáltatásokat.
A study tour első szakaszának első hetére jelentkeztem, amatőr lovasként vállalva kiírásban szereplő napi átlag 3o km megtételét… és ki tudja, még mi mindent.Nagy kaland, páratlan élmény körvonalazódott, és úgy éreztem, élnem kell a lehetőséggel. Erről fogok írni a hét során, tagadhatatlanul egy erősen szubjektív, naplószerű beszámolót követhetnek figyelemmel az olvasók.

Október 5-én délután, Székelyudvarhelyen buszra szálltam és izgatottan, a fejemben kavargó gondolatokkal, útnak indultam. Az éjszaka közepén megérkeztem Debrecenbe, onnan 15 perc alatt Erdőspusztára repített egy rokonszenves taxis, akit a szervezők küldtek értem.

Study Tour, Észak-Magyarország
I. nap, 2014. október 6.

Gazdag, ínycsiklandozó reggelit költöttünk el az Erdőspuszta Club Hotel  ízlésesen berendezett ebédlőjében és közben megismertük egymást a résztvevőkkel. Ildikó Ausztráliából érkezett, Zsuzsi Szlovákiából, Márti és jómagam Erdélyt képviseltük a csapatban.

Túravezetőnk, János 30 éve szervez hasonló lovastúrákat külföldiek számára Magyarország különböző részein, bizonyítva, hogy az ország a minőségi lovaglás számára ideális adottságokkal rendelkezik. (http://www.lovastura.hu)

Délelőtti programunk az Arbo tanyáról indult, ami a szállodával és egy hangulatos vendégházzal együtt a mintegy 18 hektáros területen fekszik, tudtuk meg Pocsai Attila tulajdonostól. A halastó mellett haladva ecsetelte, hogy geoterm fűtést használnak az épületekben, és a tanyán nemcsak a 17 magyar sportló lakik, hanem szürkemarhák, mangalicák, libák, pulykák és juhok is. A disznókat maguk dolgozzák fel, utolsó generációs hűtőkamrát és fagyasztókat láthattunk az előkészítő helyiségben, a füstölőből ínycsiklandó illatok áradtak.

Magyar sportlovon még nem volt alkalmam lovagolni, így hiánypótló volt a kis erdei túra. Carisma nyergéből csodálhattam a lovagláshoz ideális tájat, puha, homokos talajon lépkedtek a lovak a finom illatú lombhullató erdőben.

A reggelihez hasonlóan fenséges ebéd után meglepetés desszerttel kedveskedtek nekünk, így még nehezebb volt a búcsúzás. Az erdőspusztai nyugalomszigetet magunk mögött hagyva, elindultunk a Nyíradonyhoz közeli, Tamásipusztára, a TB Ranch-re.

Itt már felnyergelve várnak a kisbéri félvérek. Rögtön magával ragad az impozáns, elegáns, nyugodt jószágok látványa, hangulata. Az én társam Fru-Fru, egy 19 éves, szürke kanca, military bajnok, tavaly még versenyzett ugrólóként, rutinos túraló. Shiva kitűnik a többi ló közül 178 cm-es marmagasságával!

A szabályok ismertetése után útnak indultunk a varázslatos Gúthi erdő felé.

Összesen 13000 hektáron fekszik az erdő és teljesen körbe van kerítve a vadállomány megőrzése céljából. Ez Magyarország egyik legjobb vadászhelye, “mely az alföld legnagyobb kiterjedésű összefüggő, zárt gyöngyvirágos tölgyesét és a Nyírség egyik legszebb és legnagyobb fatömegét adó akácállományát foglalja magában.” Elképzelem, milyen lehet az akác virágzásakor…  Itt a számunkra idegen, de irigylésre méltó homokos talajon haladunk, lovaink élénkek, láthatóan élvezik a terepet, nem különben mi.

Kora este Nyíradonyba érkezünk a nemrég felújított Genshy kúriába, ahol a mi kis csapatunk volt a második szállóvendég.

Kellemes, baráti hangulatú vacsorával zárjuk az első napot. Izgatottan, kíváncsian várom a holnapi 40 km-es túraszakaszt.
Folytatása következik…

Néhány fénykép az első napról:

Hozzászólások

hozzászólás

Iordache Melinda
Szerző: Iordache Melinda

Az erdelyilovas.ro fotográfusa és társszerkesztője. A lovak őszinte csodálója, a lovassportok rajongója, a fényképzés szerelmese, amatőr lovas. További írások...

1 Comment to “Lovastúra Magyarországon”

  1. […] Melinda kolleganőm. Erről már olvashattak rendszeres olvasóink. Ha még nem olvasta, most ide kattintva megteheti), és hazautazásom előtt, Lóska János túravezetőt kértem meg, […]

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Erdélyilovas.ro