Lovarda a tömbházak között

Lovarda a tömbházak között




Mindössze hétezer négyzetméteren fekszik, és gazdája az a Biró Attila, aki lovával 1 méter 90 centit ugrott. A kolozsvári Incitato sportlovardában játunk.

Ha lovakról akarsz írni, keresd fel Biró Attilát, tanácsolják kolozsvári ismerősök, amikor arról kérdezem őket, hol terem a lovas szakember. Ő majd mindenben felvilágosít, biztatnak. Megszerzem hát a telefonszámát, és tárcsázom: hangja határozott, gyorsan meg is állapodunk egy időpontban. Sportlovardája Kolozsvár szélén fekszik, és mivel még soha nem jártam ilyenben, fogalmam sincs, mire számítsak.

Gyalog megyünk, kerek 50 perc, mire megérkezünk. Györgyfalvi vége, Romul Ladea utca, a kerítésen hatalmas banner hirdeti: Incitato. A lipicai fajta egyik, Erdélyben kitenyésztett vérvonalának neve. A kapun belépve mindent beborít a zöld, az udvaron lószállító kocsik. Az apró, hétezer négyzetméteres lovardában mindent meg lehet valósítani, fogad a gazda az udvar közepére felhúzott falugas árnyékában. A gazdán lovaglónadrág és csizma. Jóízű almával kínál.

Van krosszszimulátor, szintkülönbséges ugrásokra is alkalmas, a 2100 négyzetméteres pályán bármilyen szintre fel lehet készíteni a lovat, sorolja a 16 évesen országos junior bajnok, aki később, 1985-ben a kitartásos bajnokságon 1 méter 90 centimétert ugrott Kazimir lovával. A még mindig versenyző Biró Attila azóta számtalan bajnoki címet begyűjtött.

Most vasárnaponként terepre jár a lovaival, amikor nincs nagy forgalom. Az Incitatót ugyanis körbeölelik a felhúzott vagy most épülő tömbházak. „Most már kétszáz métert kell mennem a forgalmas úton, csak utána tudok rátérni egy mellékösvényre, hogy ne autók között lovagoljak. Régen húsz méter volt”, magyarázza. „Annak idején azért jöttem ide, hogy, hogy ne lássak tömbházat, most a tömbházból látnak engem. De ez egy jó hely, lelke van. 2000-ben kezdtem el ültetni a fákat, ha észrevettétek, egy parkba jöttetek be. A fák nőnek, takarnak és jókedvvel töltenek el.”

Az istállóban hat box, benne hat ló. Pontosabban csak kettő, a többi a pályán dolgozik a gyerekekkel vagy kint legel a legelőn. Megkérem, mutassa meg lovait.

561536_407496049371269_875922274_n

– Hat lónál soha nem tartok többet. Bent vagyok a városban, amennyi kaját ide behozunk, azt trágyában ki is kell hordani. A kertészek minden nap zsákokban hordják el, hogy ne zavarjon senkit.

Ő itt Szöcske, Tündér az útleveles neve. Magyarországról származik. Valamivel hosszabb derekú ló, hátsó lábaival kicsit furcsább a térölelése, lovaglásakor nehezebben összepakolható állat, ezért neveztük el Szöcskének. Roppant emberbarát ló, fantasztikusan kíváncsi állatka. Nézd meg, ő is beleszólna, látod? Olyan, mintha végighallgatna, hogy vajon hol kell helyesbíteni a szövegen.

– Mikor került ide?

– 2004-ben született, 2008-ban négy évesen vásároltam meg. Én nem tenyésztek lovakat. Egy lóval három-négy éves kora után kezdünk el dolgozni, a csikónevelés a tenyésztő gondja. A csikóneveléshez legelőre, óriási területre van szükség. Egy kis, városi lovardában nem ajánlom senkinek, mert abból egészséges ló nem lesz. Szellemi problémái lesznek, egyedül nő fel, ha nem tud a saját óvodás társaival hancúrozni a legelőn. Nagyon fontos tudni, hogy nem alakul ki a szíve, a tüdeje, nem lesznek erős lábai, ha nem veri őt az eső, nem fújja a szél és nem nyargalja ki gyermekkorát a legelőn.

971593_407497839371090_1692458763_n

– Szöcske versenyló is?

– Igen. A Szöcske mellett a Levant, a Chilli is az. Chilli kint dolgozik éppen, ő az én bajnoklovam. Egy baleset után próbálom magam visszaültetni a nyeregbe, a bemelegítést meg a fizikai kondimunkát elvégzik a tanítványaim, én a precíziós finomításokat meg a ló ugróedzéseit bonyolítom le. Hál’ istennek most már egyre többet tudok bevállalni ebből, előbb-utóbb ismét fiatal lovakat is vállalok felkészítésre, belovaglásra. Másfél éve sántikálok.

49

– Miből áll egy fiatal ló felkészítése?

– Amikor egy nyers csikót megvásárol az ember, számolnia kell azzal, hogy a ló egy fantasztikusan szabad állat, ugyanakkor nagytestű, óriási erejű és nagy sebességű. Amikor munkára akarod fogni, ő még nyers, olyan, mintha egy vastagabb deszkával találkoznál, kemény fából, nem hajlik se jobbra, se balra. A lovaglás jól egyeztetett technikáival hat-nyolc hónapon keresztül lovagoljuk be úgy, hogy a ló ne sérüljön szellemileg, ne legyünk durvák vele, maradjon a barátunk. Ennyi idő alatt készül el az a fiatal hátasló, amelyiknek még rengeteget kell tanulnia a következő években.

Végül is csak azt kérjük tőle, amit a természetben, a szabadban ő elvégez. Hogy megtanítjuk ugrani? Hát a ló magától is ugrik, ő egy menekülő állat, ha veszélyben van és az akadály akkora, amit ő át tud ugrani, akkor átugorja. Arra kell megtanítsuk, hogy akkor ugorjon, amikor mi akarjuk, úgy forduljon rá az akadályra, ahogy elképzeltük stb.

A lovaglás fizika, matematika, mindazok mellett, hogy nem egy egzakt művészet. Abszolút minden kiszámítható, de nem lehet tankönyvet írni erről, főleg akkor, amikor már magasabb szinten műveled a lovaglást. Tankönyvet lehet írni az ábécéjéről, a probléma megközelítéséről, de csak erről, mert minden ló más és más, ez a hat ló ebben az istállóban is teljesen különbözik egymástól.

– Szöcske tényleg hihetetlenül barátságos, szinte beleprüszköl a diktafonba.

– Szöcske nagyon kollaboráns ló. Nagyon szeret dolgozni. Egy olyan ló, amelyik egyenesen szereti a versenyeket. Ritka az olyan ló, amelyik nem riad meg a tapstól, ő örvend, hiszen azt jelenti, hogy jól teljesítettünk. Az utóbbi két évben nem én, hanem az egyik tanítványom versenyez vele. Mint már említettem, a lovakat én elindítom, a cél az, hogy mások ne csak a lovon ülés technikáit sajátítsák el, hanem valóban lovasok legyenek.

Nagyon sokszor hangoztatom, hogy óriási különbség van lovaglás és lovon ülés között. Szokták mondani, hogy voltam lovagolni. Ne hülyéskedjünk! Pályafutásom első tíz évében alig sajátítottam el a lovon ülés néhány alapszabályát. Amikor a negyedik, ötödik nyerscsikóból alakítasz versenylovat vagy bármilyen más célt kiszolgáló hátaslovat, akkor kezdünk beszélni lovaglásról. Addig az ember lovon ül. A lovaglás művészet, szakma, erre nincs elég időnk. Még vagy kétszer kellene élni ahhoz, hogy egy icipici részét ennek a szakmának elsajátítsam.

incitato-5

– Bocsánat, de mi olyan nehéz benne?

– Ezt nem lehet csak így elmondani, azt a tapasztalat diktálja. Soha nem vagy felkészülve a következő problémára, ha lóról lóra átszállsz. Minden ló egy külön probléma. Minden lóból munkatársat kell kialakítani.

Az egyik lóval gyűjtött tapasztalat már nem igazán érvényes egy másik lóval történő együttműködésre. Persze nem szabad elvetni semmilyen tapasztalatot, mindent meg kell tartani. De nem találod fel soha a spanyolviaszt, mert azt valaki már megcsinálta. Ha arra gondolunk, hogy Xenophón milyen tisztán megfogalmazta ezeket időszámításunk előtt…, nincs, amit elvenni belőle.

Ahogy minden sportág fejlődik, fejlődik az igény a lovaglásban is, az a törekvés, hogy technikára alapozva bonyolítsuk a versenyszámokat. A versenyek egy bizonyos magassági szintig elmehetnek, de fennebb nem lehet emelni az akadályt. Vannak kitartásos versenyek, ahol rekordokat próbálunk dönteni. Van már 2 méter 42 centiméteres rekord is. Le az összes kalapokkal, amikor a ló és lovasa a két métert átugorja.

– Ki lakik még az istállódban?

– A következő ló Levant, ő bértartásban van itt nálunk. Versenyeztetni fogjuk, a gazdájának az az elvárása, hogy picit szedjük rendbe. Elég fegyelmezetlen állat. Kenyérre lehet kenni, amíg nem kerül feladat elé, az első bonyolultabb feladat, például amikor vágtából támadunk meg egy akadályt, behülyíti. Óriási a feltelivérezési százalék benne, ő egy francia ló, de nagyon sok benne az angol telivér. Az angol telivér arra van tenyésztve, hogy fusson ki a világból. Belőle egy ugrólovat kell fabrikálni, úgy gondolom, hogy jó úton járunk.

Ebben a szakmában néha a feladatok ellentétben állnak egymással: a kipörgős lovat nyugtatni akarod, a túl hideg lovat pedig pörgetni szeretnéd. A kipörgősebb lovak szellemileg nem a legkiegyensúlyozottabb állatok. Az ő munkabírása, kapacitása agyilag sokkal korlátoltabb, mint egy hideg lóé, melynek türelme van ugyan, de munkakedve nincs. A kérdés, hogy megtalálod-e az egyensúlyt, mindig az egyensúlyon áll vagy bukik a siker.

A lényeg, hogy legyen előtted egy cél: hová akarok eljutni azzal az állattal? Egy díjlóval teljesen másképp dolgozol, mint például egy ugrólóval. Kedvenc szakmám a militaryzás, a lovastusa, melyben mindhárom szakág jelen van. Itt sokkal nagyobb fizikai munkának van kitéve a ló.

A három napos verseny első napján csak egy díjló, ahol egy roppant kiegyensúlyozott, kilazított, precízen mozgó lóra van szükségem. De második nap, amikor előttem az elég veszélyes, akadályokkal tűzdelt pálya, az idő pedig szűk, fantasztikusan nagy ütemű vágtában kell lovagolni, mindazt, amit első nap követtem , részben el kell felejtetnem vele. És amikor teljesen összezavartam ezt az állatot, akkor jön a harmadik nap, a klasszikus akadályverseny, ahol ismét össze kell pakolnom, magam alá kell szednem ugyanazt a lovat. Valahogy el kell felejtetnem vele, hogy két nap versenyzés után kivan, minden remény a kantárszárban, mert végig kell lovagolni az akadálypályát.

Ha nem találod meg az egyensúlyt, tönkreteszed a lovat. Lehet, versenyzik egy évet és utána nincsenek lábai, vagy megijed a feladattól, és mindennel ellenkező munkatársad lesz, ahelyett, hogy fejlődnél, reedukálással foglalkozol, ami manapság már időpocsékolás. Ha nem kiegyensúlyozott a ló, gyerekek alá sem teheted. Most már negyven éve űzöm ezt a sportot, de hál’istennek egy lovat sem küldtem vágóhídra.

Számtalanszor megtörténik az egyensúlyvesztés, és ez nem a lónak a hibája, hanem az emberé: nem találjuk meg az ő hasznosítási lehetőségét, egy olyan pályára próbáljuk bekényszeríteni, ahol nem fog tudni teljesíteni. Addig büntetjük, addig kérünk tőle lehetetlent, amíg a ló tönkremegy. A gyönyörű, kellemes és közeledő lóból ellenség lesz, vagy egy „ingyenélő”, ha olyan kezekbe kerül. Nagyon sokszor előfordul, hogy nem lószerető emberek foglalkoznak vele, nem lószerető emberek finanszírozzák a tevékenységet. Csupán egy trendnek akarnak megfelelni. Ennyi pénzt adtam ezért a lóért, itt most meg eszik hiába! Ekkor a legrövidebb úton meg akar szabadulni tőle. A ló sorsa sem érdekli őket, a ló meg nem ír vissza, hogy hová is került.

91

– A következő lovad?

– Chilli most kint van a pályán. Ő ennek az istállónak a meglepetése. Korábban volt egy olyan lovam, akivel nem egyezett itt senki. Egy kisebb termetű kanca, nagyon jó ugrású, de vinni kellett. Ha nem volt erélyes a lovasa, nem volt hajlandó teljesíteni. Néhány versenyszámon tisztességes helyezést értünk el együtt, de nekem túl kistermetű volt. Valójában nem magamnak hoztam.

Egy magyarországi lovasudvarban viszont valakinek megtetszett, náluk meg ott volt egy óriási ló, a Chilli, aki nekem tetszett meg azonnal, így cseréltünk. Mikor hazahoztam Chillit, sírtam mellette három hónapig, mert nem igazán tudtuk egyeztetni a dolgokat, ijedt volt, durván bántak vele. A nyergelést körülbelül egy hónap után tudtam megoldani vele konfliktus nélkül.

Egy évre rá a kezdőlovak versenyszámát a military országos bajnokságon meg is nyertük. Sajnos a ló nem tudott tovább fejlődni, mert én tönkrementem, egy banális baleset, edzés közben. Valamiből a lovardát fenn kell tartani, így pénzért lovakat szállítok, belovagolok, és egy nyers lóval megjártam, de nagyon csúnyán: a medencém tönkrement, négy hónap után, mint a kisbaba, járókával kezdtem el ismét járni.

Az idéntől szeretnék újra versenyezni, most már jobban érzem magam. Ahhoz képest, hogy az ősszel négyet-ötöt tudtam ugrani, mert a derekam kezdte felmondani a szolgálatot, most végig tudnék vezetni egy pályát, de még nem vagyok ott. Ráadásul a dramaturgián is államvizsgázom idén.

incitato-7

– A következő box oldalán a Rafinát nevet írja.

– Ő most kint van a legelőn, félig-meddig nyers, nagyon tehetséges csikó, egy volt versenykancám fia. A kancának elgyengültek a lábai, és amíg egy picit megnyugtattam, hogy iskolalónak el tudjam adni másnak, befedeztettem, hogy a vemhessége, ellése mérsékelje versenyzői kipörgését. Rafinát helyén most Redds lakik, ő egy iskolaló. Egy szépség, a gyerekek, a haladó-kezdők kedvence. Elrontott lóként került ide, 11 hónapja van itt, most kezd kollaborálni velünk. Szabadidőtöltésre használták, nem hozzáértő gazda és nem hozzáértő lovasok.

A két póni, Panka és Vili most kint dolgoznak a gyerekekkel a pályán, ők azért kerültek ide, mert iskolalovakra volt szükségem.

10012719_759265867438255_4439905899233743951_o

– Ebben a lovardában tehát nem lehet szabadidős lovaglást űzni…

– Persze, mindenki szabadidejében jár hozzánk, de itt csak iskolarendszerben dolgozunk, a tanítványok minimum kétszer jönnek egy héten. Vannak olyan tanítványok, akik nem akarnak sportlovasok lenni, mégis évek óta járnak egy héten vagy két hétben egyszer. Nyergelni egyet, nyeregbe szállni. Nálam nem az a leckényi nyeregben ülés a legfontosabb, hanem beletartozik a lovak ápolása, az istálló, a szerszámok karbantartása is.

A ló nem egy kerékpár, amit használat után a fának támasztok, és isten áldja meg, hanem ápolni kell a lovak lábát, meg kell tanulni, hogy mi ennek az állatnak az élelmezése. Nagyon sokan nem tudják, hogy a ló egész nap eszik, egy nagy rágcsáló. Ha egyfolytában eszik, egyfolytában ki is hord magából. A divatból lótartók számára ez akkora nagy meglepetés, kiengedik a szép parkjukba, aztán reggelre össze van potyogtatva, rágva minden. Meg kell érteni ezt az állatot. Az elvárásaink legyenek összhangban az ő mivoltával. A lovazás egy igen különleges életforma, olymód tanít emelt fővel járni, hogy nem feledheted az odafigyelést meg a természettel szembeni alázatot.

Azt ajánlom mindenkinek, aki elmegy lóháton sétálni, hogy előtte keressen meg egy lovasiskolát, ahol legalább tudják az alapfogalmakat. Hogy legalább tudják, milyen szerszám van a fenekük alatt vagy a ló fején. Ha netalán megbukik a ló és a kantárat lerángatják a fejéről, legalább tudják visszatenni. Mert különben hogyan jutnak haza?

incitato-9

– Mikor kezdtél el lovagolni?

– 74-ben kezdtem el, nyolc évesen. Állatbolond voltam. Szombat esténként néztem egy sorozatot a tévében, azt hiszem, az volt a címe, hogy egy seriff New Yorkban. A seriff banditákat üldözött lóháton New York utcáin, és ha netalántán egy kereszteződésben elé állt egy autó, azt átugrotta. Akkor döntöttem el, hogy én is megtanulom, de nem filmes trükköket, ahogy édesanyám mondta, hanem igazán.

Györgyfalvi negyedi gyerek vagyok, itt nőttem fel. A hármas troli végállomásánál, a Bivalyréten állt a hadsereg lovardája, az ASA. Nem volt nehéz oda eljutni, bekönyörögtük magunkat 8 évesen. 78-ban kezdtem el versenyezni.

Óriási tőkét fektettek annak idején a sportba, sokkal többen sportoltak Ceaușescu idejében, mint most, sokkal eredményesebb volt az akkori román lovaglás, mint most. A képbe az is beletartozott, hogy nagyon szűk kör léphette át az ország határait lóháton, csakis a válogatott keret mehetett nemzetközi versenyekre. Jómagam is csak a közép-kelet európai országokban versenyezhettem, mert amerikai nagybácsim volt. Ha tiszta voltál, itt rohadt az összes rokonod, akkor el lehetett menni Nyugatra is.

Most bárhova lehet menni, csak legyen pénzed. De azért most sem egyszerű. Ahhoz, hogy lóval átlépd az ország határát, tíz napnál frissebb vérvizsgád kell legyen, de csak a bukaresti laborok eredményei érvényesek, a kolozsváriaké már nem. Ilyen hülyeségekkel kell felvenni a versenyt. Erre a megszorításra egyébként azért volt szükség, mert van egy csomó szarházi kupec, aki húsló- vagy olcsó hobbylókereskedéssel rengeteg beteg állatot kijuttatott az országból. Azon ritka államok közé tartozunk, ahol a húsvéti betegség, kevésvérűség még fel-fel üti a fejét. Nevezhetjük akár a lovak AIDS-betegségének is. Szexuálisan meg legelői rovarok csípésein keresztül terjed, és kezelhetetlen.

incitato-10

Annak idején szinte csak fiúk jártunk lovagolni, ritka volt a lány a csapatban, mert nagyon kemény volt a szelekció. Konok kitartást követelt a klubbon belüli versengés, és nem a szülők befolyásától, pénzétől függött, hogy ki marad.

Figyeljétek meg, csak lányok járnak hozzám lovagolni. Amióta 2000-ben elindítottam a lovardát, arra vágyom, hogy elkapjak egy rakoncátlan fiúgyermeket, olyant, amilyen én voltam annak idején. Másképp dolgozol egy csibész fiúgyermekkel, más anyagból van, ha valóban akar valamit. Sajnos, manapság a nagy valósággal történő találkozás elriasztja őket, virtuálisan élik át a nagy virtuózkodásokat. Amikor tüsszent egyet a ló, nem találják a megfelelő billentyűt, gombot és hátrálnak. A lányokban viszont ott az érdeklődés, a kíváncsiság és a fantasztikus bátorság.

Oborocea Mónika

Hozzászólások

hozzászólás

1 Comment to “Lovarda a tömbházak között”

  1. Biróka végre kioktattad ezt a portált.
    üdv Nagytata

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Erdélyilovas.ro