Hamza Viktória: a lovak képesek nevelni az embert

Hamza Viktória: a lovak képesek nevelni az embert

A székelyföldi lovas közönség számára sem ismeretlen már Hamza Viktória neve – legutóbb a Székelyföldi Lovas Ünnepen kápráztatott el bennünket, lovaival, Babszival, Szirénnel és Jaffával együtt. A 22 éves komárom-szőnyi lány a lovak szabadon idomítására adta a fejét, melynek a lényege, hogy a lovak minden felszerelés és kényszerítő eszköz nélkül látványos és egyben különleges feladatokat hajtanak végre. Türelmének és elszántságának köszönhetően, saját maga által kiképzett lovaival nagy sikernek örvendett Gyergyószentmiklóson is. Az alábbi interjúban Vikit kérdeztük többek között lovaival való együttműködéséről, a szakma kihívásairól.

15167980278_54c992ed8c_zHogyan került kapcsolatba a lovak szabadidomításával?

Hat évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolatom a szabad idomítással, amikor az interneten láttam egy bemutatót, melyen Jean Francois Pignon szerepelt a lovaival. Engem nagyon elbűvölt a látvány, és akkor eldöntöttem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, és eszerint a módszer szerint a lovaimat képezni. A kezdetek nagyon nehezek voltak, segítséget nem kaptam, Magyarországon akkoriban nem volt annyira elterjedt ez a módszer, sajnos anyagilag sem tehettük meg, hogy elmenjek megtanulni ezt bárkitől is, így saját magamtól kezdtem el tanulni ezt a módszert, az interneten fellelhető videók alapján.

Mi volt benne a legnagyobb kihívás?

Nos, a saját temperamentumom, ugyanis én elég hirtelen ember voltam ezelőtt, hirtelen haragú és türelmetlen, mint manapság az emberek. A lovak képesek nevelni az embert, megtanítottak rá, hogy hirtelen, gyorsan nem lehet eredményre törni, különösen érvényes ez azokra az eredményekre, melyek tartósak. Talán ez volt a legnehezebb. Ma már egyre kevesebbszer, de előfordul, hogy türelmetlenül viszonyulok helyzetekhez, hiszen az embereknek is lehet rossz napjuk, akárcsak a lovaknak. De ez egyre kevesebb, sokkal jobban tudom saját magam kontrollálni. A lovak megérzik, hogy az ember éppen milyen hangulatban van. Ezért először is saját magunkban kell rendet tenni, fejben mindennek rendben kell lenni és azután oda állni a lovak elé. A lovak teljesen tiszta lények, gátlásoktól mentesek, nincs bennük rosszindulat, nincsenek olyan emberi érzések, mint amelyek az emberekben eredendőek vannak, minden, ami rossz dolgot tapasztalunk, azt mind mi raktuk rájuk.

15331528576_21d3e22f48_zMi van akkor, amikor egy edzés alatt nincs sikerélmény? Hogyan kell innen tovább lépni?

Nem kell arra törekednünk, hogy tovább lépjünk, ilyenkor én arra törekszem, hogy az élmény kellemes legyen a lónak. Amikor érzem, hogy nem megy, nem erőltetem, de ez nem azt jelenti, hogy ráhagyom. Kitűzök magamnak egy sokkal kisebb célt és azt megpróbáljuk elérni. Ha a cél nagyon magasan van kitűzve és nagyon el akarjuk érni, nincs esélyünk rá. Nem szabad azt tennünk, hogy a terveinket mindenképpen végig visszük, hiszen ez nem tesz jót a lónak. Ha sikerül is elérni, a ló azt a háta közepére sem fogja kívánni és ez sokkal rosszabb, mint ha megelégednénk egy kisebb céllal. Fontos, hogy mindig jó élménnyel, jó érzéssel fejezzék be a munkát.

Mit tapasztalt, a lovak milyennek találják az embereket?

Ragadozó lényeket látnak bennünk, ez teljesen biztos. Minden emberben megérzik, hogy milyen, hogy jó vagy rossz a kisugárzása. A jó embereknek szívesen elviselik a közelségét.

Meséljen a lovairól…

A pályán 3 különböző fajtájú, életkorú és mentalitású lovat láthatott a közönség, akiket magam képezek. A kis tarka egy shetlandi fatájú 5 éves kanca póni. A szürke egy 8 éves welsh félvér kancapóni. A legnagyobb egy 5 éves haflingi kanca. Magam képezem őket. Be kell bizonyítanom a lónak már az elején, hogy őt nem akarom bántani. A képzések során ezt folyamatosan megerősítjük, de már az első alkalommal be kell neki bizonyítanom, hogy biztonságban van mellettem, nem azért vagyok vele, hogy jól érezzem magam és csak kérni és követelni akarok tőle, hanem azért, hogy együttműködjünk, egy csapat lehessünk és tényleg teljes harmóniában és összhangban tudunk dolgozni, úgy, hogy mindkettőnk élvezi ezt, a ló is és én is.

Nem egy elterjedt ágazata a lovas szakmának a szabadon idomítás. Miért éppen ezt választotta?

Voltak korábban problémáim a lovakkal, nem volt teljes az összhang, éreztem, hogy valami hiányzik, de nem tudtam pontosan, hogy mi. Aztán erre a módszerre rátaláltam és derült égből villámcsapás volt, teljesen megváltoztatta az életemet és a lovakkal való együttműködésemet is. Nagyon nagy hatással volt rám.

Hogyan látja a jövőjét ebben a szakmában?

Vannak még lovaim az itt látott három lovon kívül, létszámban tudjuk növelni ezt a műsort. Otthon már voltak bemutatóim, öt lóval is, de a lovak szállítása körülményes. De van mit csiszolni, lehet még finomítani a jeleken.

Ez a módszer tényleg a beszélgetésnek egy formája?

Természetesen az, csak nem úgy kell érteni, ahogyan mi most ketten beszélgetünk. A lovak is használnak hangjeleket, de 99 százalék a testbeszéd és egyetlen egy százalék a hangjelzés. Én beszélek a lovakhoz, a nevükön szólítom, illetve nyugtatás céljával használom a hangomat, de a mutatványokhoz nincs hang kapcsolva, csak és kizárólag a testbeszéd van jelen, illetve a pálca, ami úgy van jelen, mint a kezem meghosszabbítása.15354234782_a8eb7224a6_z

Ha két mondatban kellene megfogalmaznia, milyenek a lovak, mit mondana?

Nagyon őszinte, tiszta jellemek, igazságosak, szeretetteljesek.


A szabadidomításról:
A szabadidomítás az erőszakmentes lókiképzésen alapszik, a megfelelő szintű bizalom és tisztelet kölcsönös kialakulását feltételezi, ám a különböző nehézségű látványos elemek (pl.: spanyollépés, ágaskodás, fekvés, ülés) tanulása és végrehajtása is a foglalkozások részévé válnak.
A ló teljes bizalmat és döntési lehetőséget kap, hogy az emberrel marad, végrehajtja a feladatot vagy sem. Ennek megfelelően a bemutatón a lovakon nincsen semmilyen felszerelés, sem kényszerítő eszköz.Az ember kezében az egyetlen eszköz a kontaktpálca, mely nem fenyítésként szolgál, hanem a kommunikációban és a jelek megerősítésében segít.