Hagyományörző íjfeszítő technika: a gyűrűs oldás

Hagyományörző íjfeszítő technika: a gyűrűs oldás




simonlajosAz anyaországi és erdélyi hagyományőrzők körében a leginkább elterjedt technika a három ujjas angol-szász feszítési technika. 

Amellett, hogy a magyar nép is ázsiai eredetűnek véli magát, és ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a Belső-Ázsiai gyűrűs feszítési módszer volt az ősi technika, több érv is felsorakoztatható e technika mellett.

A gyűrűvel végzett íjfeszítés (amit hibásan neveznek Mongol oldásnak, hiszen a Törököktől kezdve a Japánokig mind hüvelykujjal feszítik az íjat) azért praktikusabb, mert stabilizálja a vesszőt az íjon, ami nagyon fontos, hiszen a vágtamozgás miatt a lovas kezei bemozdulhatnak, főleg ha egyenlőtlen talajon lovagol. 

Továbbá az oldás „tisztább” (nem húzzuk el az ideget oldalra, mivel szilárd felületen fekszik) és gyorsabb is. László Gyula a „Honfoglaló magyarok élete” című művében megemlíti, hogy gyűrűvel is lőhettek a X. századi magyar őseink. Írott bizonyítékként szolgálhat az a 14. századi Mameluk szakirodalom (http://ijasznemzet.hu/forrasok) amely szintén a hüvelykujjas technikát írja le mérnöki pontossággal.

gyurusoldasEz a szakirodalom azt is kijelenti, hogy az íjat tartó kézben nem volt szabad vesszőt fogni, mert az nem tette lehetővé a kettős oldást (előre vágás az íjjal, vagy az íj pördítése). A hüvelykujjas technikával további vesszőket lehet fogni az íjat feszítő kézben. Vékonyabb vesszőkből és a kéz méretének a függvényében, akár tizenötöt is. Azonban, ha azt állítjuk, hogy az íjat tartó kézben is lehet fogni vesszőket, akkor a kézből kilőhető vesszők számát már meg is duplázhatjuk, hiszen akkor minimum 12-12, azaz huszonnégy vesszőt is foghatunk kézben.

Szerző: Simon Lajos
testnevelő tanár – lovasoktató – harcművész

 

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Erdélyilovas.ro