A székely ló

A székely ló




hucul-loNincsen már székely ló, de ki lehet jelenteni, hogy van olyan ló, mint a székely ló” – hangsúlyozta dr. Bodó Imre hematológus, a Hargita Népe 2012. április 4-i lapszámában.

A székely ló a középkor óta számon tartott fajta. Ez, a hazánk területén őshonos lófajta, az erdélyi ló, az ősi magyar fajtával rokon, jó formájú, némileg a lipicaira emlékeztető fajta volt. Oláh Miklós az 1500-as években az erdélyi és székely lovak kiválóságát az arab, török lovakénál is jobban magasztalta.

 A székely ló nem havasi teherhordó állat volt, hanem hátas- és hámos ló. Magas főtartással és magas lépéssel járt, jól ügetett és vágtatott. Jeltelen alig volt közte, annál több szürke, legyes szürke és szeplős. Az ősi magyar lótól az arabos küllem, az aránylag kis és száraz fej, az arányos, vastag nyak is elkülönítette.

Brehm művének magyar kiadása (1929) szerint: „A székely ló a régi magyar parlagi ló változata, leginkább Erdély keleti részén található. Kisebb, zömökebb és durvább szervezetű a magyar parlagi lónál. Marmagassága 120-130 cm. Az utolsó fél évszázadban arab és lipizzai lovakkal nemesítették” (idézi: Hankó B. 1943: 18; Földes L. 1958: 32)

1855-ben az ősi, „javítatlan” magyar lóhoz hasonlították, s megjegyezték róla, hogy még annál is kisebb. A 19. században a parasztok és az uradalmi ménesek „erdélyi” lovait is többen leírták. Nyilvánvalóan többféle keveréket, nemesített tájfajtát illettek ezzel a névvel, amelyekben azonban a keleti származási jegyek még átütőek voltak.

Egy 1842-ben készült vásárlajstrom szerint Csíkszereda Mihály-napi vásárain erős kereslet volt a kicsiny, zömök, de vérmes és tüzes székely csikók iránt. Székelyudvarhely vásárain, főként az Oroszhegyen, a Sóvidéken (Marosszék) nevelt „eredeti, székely fajtájú” lovakat keresték, és nagy számban vitték a M
agyar Alföldre, ahol búzát nyomtattak vele.

Csíkről a századfordulón azt közlik, hogy a hajdan híres székely ló már ismeretlen. „Mióta a székely 621 huszár katonaosztály megszűnt s mióta a katonalovat a székelység nem maga tenyészti a maga számára, azóta a lótenyésztésnek is vége van.” (T. Nagy I. 1902: 29).

Örömünkre szolgál, hogy egy kászoni származású budapesti orvos, Dr.Bodó Imre és az általa létrehozott Mereklye Egyesület szinte a lehetetlenre vállalkozott: egy olyan, elődeink által használt, de eltűnt fajta újraélesztésére, melynek egyedei sebesek, szívósak, és igénytelenek voltak.

Ez a székely ló. Gratulálunk a kezdeményezéshez és a fejleményekről rendszeresen beszámolunk.

 

Forrás: Hargita Népe (2012. Áprlilis 4), losport.hu

 

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Erdélyilovas.ro