A lovaglás gyönyöre

A lovaglás gyönyöre




Az arab mondás szerint a férfi három helyen érzi jól magát: a kedvese karjai közt, a könyvtárában és a lova hátán. És ez valóban így van! Amikor létrejön a tökéletes együttműködés ló és lovas között, amikor a harmónia jelen lévő lesz, akkor örömbomba robban lóban, lovasban. Az öröm bizsergetően árad szét mindkét testben: a ló táncolni kezd, mozgása kifényesedik, az akadályok eltörpülnek, a lovas segítségek láthatatlan jelekké olvadnak, a lovas gondolata lova mozgásában nyilvánul meg. Lovasként mindannyian, minden nap ezt az érzést keressük, ez után vágyakozunk.

Ez a vágy, ami LOVASEMBERRÉ teszi (csupa nagybetűvel!) mindazokat, akik egyszer már megízlelték ezt a gyönyört. Ezért a lovasember nem akar lován uralkodni, nem a közönségnek akar imponálni, nem a pénzével, lehetőségeivel akar sikert aratni. Az a bensőséges viszony, amit lovával kialakított, legtöbbször másra nem tartozik. Ha mégis mutatnak belőle valamit, akkor is leginkább saját kedvtelésükre, szórakozásukra teszik…

Ha a harmónia kialakul, nem csak a saját, hanem a ló örömének szétáradása is tisztán és világosan érezhető. Persze más lovasérzéshez hasonlóan ezt az érzést is nehéz szavakkal leírni. Talán valahogyan ahhoz lehet hasonlítani, mint amit a szobrász érez, amikor a napi, igen kemény munka során szép lassan alakul a kezdetben alaktalan kőtömb. Ha megvan a mit és a hogyan érzése, a nap végén a vésőt, a csiszolópapírt csak azért rakja le, mert pihennie kell, de legszívesebben azon nyomban újra felvenné szerszámait – hajtja a tökéletesség utáni vágy. Ha a boldogság szétárad, a lovas a lóról szállás után szinte azonnal már csak arra vágyik, hogy ismét visszaülhessen a nyeregbe, „elvonási tünetei” majdhogynem azonnal megjelennek.

Csak sajnálni lehet azokat a lovas munkásokat, akik naponta akár hat, nyolc vagy még több lóval való foglalkozással, az edzések hadának futószalagon való kiszolgáltatásával, robotolással nyomják agyon magukban legszebb érzéseiket, fiatalkori vágyaikat. A lókiképzés nem ez. A lókiképzés ennél magasztosabb. Sőt, megkockáztatom, hogy a lókiképzés ebben a tekintetben szemben áll a versenysprottal, a versenyek merev elvárásai, vagy egzisztenciális kérdések miatt a harmónia, az öröm keresése ló és lovas között sokszor csorbát szenvedhet. De a lovasképzés sem ez! Hogyan is lehetne futószalagon kultúrát, érzéseket átadni, tanítani!? Ezért van az, hogy viszonylag ritkán lehet versenyeken, különösen díjlovas versenyeken boldog lóval, örömteli, vagy elégedett lovassal találkozni. (Inkább az ellenkezővel: elképzelhető az, hogy a kutyaiskola bemutatójáról a csapat fele pityeregve megy haza? Nyilvánvalóan nem! Akkor ez miért természetes a díjlovas versenyeken?)

10125763484_9e82657b7c_b

Szőcs Arnold és paripája, Csíkcsicsó

De vajon hogyan lehet megízlelni ezt az érzést, rátalálni a harmóniára?

Kell egy iskolaló! A lovas legjobb tanítómestere a ló! Különösen az ugrólovasoknál feltűnő, hogy a jó, magabiztos lovasnak „valamikor” volt egy olyan lova, amelyik megadta az érzést, amiből magabiztosságát, önmagába és tudásába vetett hitét meríti. De a díjlovaglásból is tudok példát hozni. Nagyon nehéz elmagyarázni az ugrásváltás segítségadásának pillanatát, a csizma és szársegítségek együtthatását. Az iskolaló pik-pak megtanítja a helyes segítségadást, sok magyarázatot nem kell hozzáfűznie az oktatónak.

Persze a boldogság, az öröm keresésének, az érzésnek van egy másik bázisa is: a szakma erős ismerete. Alapos szaktudás nélkül nem lehet kifinomult érzése a kiképzőnek, a szaktudást pedig csak hosszú és elmélyült tanulással lehet megszerezni. A jó bor kortyolgatása például mindenki számára élvezet, ám az is nyilvánvaló, hogy az összetett ízeket, az ízekben rejlő különlegességeket a szakember (a szaktudás birtokában lévő ember) sokkal, de sokkal jobban tudja élvezni a „hétköznapi” kóstolgatónál, borfogyasztónál. De vajon, az ízekről hogyan lehet beszélni, az ízeket hogyan lehet elmagyarázni? Sehogy. De megtapasztalni meg lehet. Beszélni kell róla, hallgatni azokat, akik birtokában vannak az érzésnek, szakirodalmat olvasni, a szakmát tanulni olyan sok helyen, amilyen sok helyen csak lehet!

A lókiképzés a lovasember önkifejezése.

Gőblyös István: Zabla és kengyel
Lovakról, lovasokról – lovaknak lovasoknak

Hozzászólások

hozzászólás

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Erdélyilovas.ro