A gidrán ló bemutatása

A gidrán ló bemutatása

Magyarországi Mezőhegyesi Méntelepen tenyésztették ki 1816-ban, az Arabian fajta egyik egyedével (Siglavy Gidran). 1817-ben ez a gesztenyepej/pej színű csődör 6 csikót nemzett arabian, turkish, transylvanian, Spanish-Naples fajta kancákkal. Később ezek a csikók Mezőhegyesre kerültek, és ott a fajta alapítói lettek. 1820-ban a megszületett Gidran II., ő lett a fajta alapítója. 

Gidran fajta kitűnik a FEI (Federation Equestre Internationale) közbeni fegyelmével, ahol a fajták gyorsaságát, kitartását/állóképességét, reflexeit és bátorságát nézik. A modern Gidran fajta tehetséges lovaglásban és driving-ban (lovaskocsiknál); továbbá különösen ismertek az atlétikai képességeikről, jól kiegyensúlyozott vérmérsékletükről és izmos testfelépítésükről.

Veszélyeztetett fajta, az egész világon kevesebb mint 200 egyede van.

A fajta kialakulása:

Magyarországi Mezőhegyesi Méntelepen tenyésztették ki. A fajta ősét, Gidran Senior (Siglavy Gidran) arab telivér mént, báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1816-ban. 1817-ben ez a gesztenyepej/pej színű csődör 6 csikót nemzett arabian, turkish, transylvanian, Spanish-Naples fajta kancákkal. 1820-ban a spanish-naples kancának csikója született, Gidran II., és ő lett a fajta alapítója Mezőhegyesen, ahol vegyes: holsteini, mecklenburgi, magyar, erdélyi, arab és moldvai kancaanyagot fedezett. A kancák származás szerinti csoportosítását az 1840-es évek elején vezették be. Ekkor derült ki, hogy az V. számú, ún. “Sárgaménes” kancaállománya főként Gidran származású. A később klasszikussá vált mezőhegyesi vonaltenyésztés, melyben a fajta egyedei apai ágon egy-egy vonalalapító ménre vezethetők vissza, ez időtől kezdve lett tudatos gyakorlat. 1855-ig a Gidran fajta anyaállatai 33%arabian, 22% transilvanian, 16%spanish, 16%nonius, 6%hungarian natives és 6% gidran kancák voltak.

*Megj: Shagya Arabian csődörökkel még tovább fejlesztették a fajtát. Az “eredmény” a fajta másik típusa lett, amely kiváló vágta és ugróképességekkel rendelkezett.

Gidrán fajtáról tulajdonképpen a múlt század közepe óta beszélhetünk, miután az osztrák Kriegsministerium a gidrán állományt 1885-ben hivatalosan is önálló fajtának minősítette. Az eredeti gidrán állomány 15 ősanyára vezethető vissza, melyekből az idők során több család is kihalt. A rokontenyésztés elkerülése, valamint a fajta küllemi és teljesítmény-értékének javítása érdekében 1893-tól 3 generáción keresztül alkalmaztak angol telivér méneket, melyek ivadékai közül a kancákat egy-két generáció után fajtatiszta gidrán ménnel visszakeresztezték. A telivér apaságú (F1) méneket egészen kivételes eseteket leszámítva a tenyésztésből kizárták.

A ménes állománya 1849. és 1920. között 100 körüli törzskancával stabilizálódott. Ez a létszám lehetővé tette a fajta fedezőmén- és kancautánpótlás-igényének biztosítását, kellő genetikai divergenciát biztosított, és megfelelő szelekcióra is lehetőséget adott.

1920. március 20.-án, a román megszállást követően, az akkor leltár szerinti 98 gidrán kancából a román királyi csapatok 74 kancát hadizsákmányként magukkal vittek. 11 kanca a harcok során elkallódott, mindössze 13 egyed maradt meg. Ebből az igen súlyosan megfogyatkozott állományból 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re fejleszteni, mikor is a II. világháború következtében beállott veszteségek miatt 1948-ban 28 kanca érkezett vissza a németországi Bergstettenből.

A két világháború közötti időszakban az állomány konszolidálására a korábbi ellentmondásos tapasztalatok miatt csak kisebb mértékben használtak telivér méneket, hanem kisbéri-félvér (Maxim V, Kozma III) és arab (Mersuch III, Siglavy VI, Gazal III) ménekkel próbálkoztak igen jó eredménnyel. Ez idő tájt konszolidálódott a fajta anglo-arab jellege, eltűntek a használatbeli problémák, s minden tekintetben egy igen kiváló, értékes állomány alakult ki viszonylag rövid idő alatt. A II. világháború után 1957-ig az erősen megfogyatkozott állomány fejlesztése, a meglévő vonalak megőrzése került a középpontba. 1957-ben politikai döntés alapján a teljes gidrán populációt Mezőhegyesről a Dalmandi Állami Gazdaságba helyezték át. A hatvanas-hetvenes évek lótenyésztés irányítási koncepciója a hagyományos fajták állományának erőteljes visszaszorítása és ezen fajták törzskancáinak nyugati fajtákkal végzett átkeresztezése volt. Ez oly mértékben “sikerült”, hogy 1975-re a teljes gidrán állomány mindössze 3 fajtatiszta ménből és 16 törzskancából állott.

1975-ben az Országos Állattenyésztési Felügyelőség az Állattenyésztési Kutatóintézet közreműködésével népies állományból 21 gidrán származású kancát és Bulgáriából 2 mént vásárolt, és Borodpusztán új törzstenyészetet alapított. A borodpusztai tenyészet több gazdaváltás után a Pannon Agrártudományi Egyetemhez, és 1996-ban az ebből önálló intézménnyé alakult Pannon Lovasakadémiához került a Szántód melletti Marócpusztára, mint génrezerv tenyészet. Időközben 1988-ban már ugyancsak idekerült a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát megszüntetett sütvényi ménesének kancaállománya is.

A román hadsereg által elzsákmányolt állományból a Radautzi Ménes 55 kancát vett tenyésztésbe, melyeket azóta is fajtatisztán tenyészt tovább a román Lótenyésztési Igazgatóság irányításával. A korábban hetvenes létszámú ménes állományán 1989-ben igen nagy mértékű állománycsökkentést hajtottak végre, minek következtében az állomány nagyobbik fele a tenyésztés számára elveszett.

1989-től kezdődően a fajta fenntartásával, nemesítésével kapcsolatos feladatok a Kisbéri-félvér Lótenyésztő Országos Egyesület keretében zajlanak.

Tulajdonságai:

Erőteljes szervezetű, nagyrámájú, elég tömeges, középnehéz hátas és hámos típusú fajta. Feje a testtömeggel arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes profilvonalú, esetenként kisfokban burkolt. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú, kifejezett baltavágással, a méneknél általában jól ívelt. Az alacsonyan illesztett, izomszegény nyak a kancáknál is tenyésztésből kizáró tényező. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló, elég jól izmolt. Háta közepesen hosszú, elég nagy számban vannak hosszabb törzsű egyedek. Ágyéka közepesen hosszú, elég feszes. A szügy széles, jól izmolt, a mellkas többé-kevésbé mély, jól dongázott.

Az anglo-arab hatás ellenére a jelenlegi állomány feltűnően erős csontozatú. Az erőteljes szervezet kifejezésre jut a tömegességben is. Ennek oka, hogy az utóbbi 20 évben alkalmazott mének esetében a nagy rámának kitüntetett szerepe volt (Gidran IV, VIII, X, XI). A jövőben célkitűzés a testtömeg megőrzése mellett a nemesség, az elegancia fokozása. A lábszerkezet többé-kevésbé szabályos, az állomány durva lábszerkezeti hibáktól mentes. A mozgás közepes hosszúságú, akciójában, rugalmasságában gyakran javításra szorul.

Mének

Kancák

Bottal mért marmagassága:

160 – 168

155 – 167

Szalaggal mért marmagassága:

173 – 180

165 – 177

Övmérete:

188 – 200

85 – 198

Szárkörmérete:

21 – 23

20 – 22

Színe: Kizárólag sárga, több-kevesebb jeggyel. Az a ló, amelyiknek az ősei között található olyan, amelyik fajtatiszta gidrán, még nem lesz gidrán fajtájú. A gidrán fajtában a sárgától eltérő bármely szín kizáró ok.

Többhasznú melegvérű fajta. Hátas-, hobby-, sport-, és fogatlónak egyaránt megfelelő. A magyarországi lovassportban számarányánál nagyobb hányadban találunk eredményes egyedeket.  Létszámadatait figyelembe véve az egyik legeredményesebb fajtánk a lovassportok területén. A díjugratásban Medve, Gidran XI, Agresszor, a militaryban Ibolya nemzetközi szinten is megállta a helyét. Kis létszámú állománya folytán szelekciós lehetősége viszonylag korlátozott. Mint őshonos génrezerv fajta, a magyar állattenyésztésben kultúrtörténeti és genetikai értéket is képvisel. Egyes kancacsaládjai 20-25 generációs tenyésztési múlttal is rendelkeznek.

Szigorú szelekció folyik a lovagolhatóság körébe tartozó értékmérő tulajdonságaira. Kitételek a fajtához tartozáshoz: 4 generációra visszamenőleg igazolandó a ló őseinek származása (csak gesztenyepej/pej színű, melegvérű, Arabian, Anglo- Arabian fajta lehet), ezenkívül mérete  15,3-17 marok.

Jelene és jövője:

A nyilvántartások szerint 21 tulajdonos kezén 102 kanca áll tenyésztésben. Az állomány 42 %-a 8 eredeti mezőhegyesi kancacsaládra vezethető vissza. Ebből kettő csak 1-1 kancával képviselteti magát, 1 család eredete bizonytalan. Az eredetileg kialakult 15 kancacsaládból 6 pótolhatatlanul elveszett. A jelenlegi gidránjaink többsége népies eredetű, de határozottan gidrán genetikai hátterű.

Magyarországon kívül Bulgária és Románia rendelkezik kisebb populációval. A romániai gidránok 5 eredeti mezőhegyesi és 1 bábolnai kancacsaládra vezethetők vissza. 1989-től több radautzi gidrán kanca és 3 mén került Magyarországra.

A fajta ma fontos genetikai érték Magyarországon. Az egyes kancacsaládok 20-25 generációs tenyésztési múlttal rendelkeznek és amiatt is kitüntetett szerepe van klasszikus kancacsaládok megőrzésének.

 Forrás: www.lovasok.hu
(A lovasok.hu szerkesztőségének hozzájárulásával)

Szerző: Iordache Melinda

Az erdelyilovas.ro fotográfusa és társszerkesztője. A lovak őszinte csodálója, a lovassportok rajongója, a fényképzés szerelmese, amatőr lovas. További írások...