7 éve lovon…14 évesen

7 éve lovon…14 évesen

Hobbi vagy sport? Netán életforma a lovaglás annak a 14 éves fiatal hölgynek, aki öt éves korában ült először lóra, majd hét éves kora óta aktívan gyakorolja a lovaglást és idéntől eredményes sportolóként éli életét? Puskás Anna Zsófia Pest megyei (Magyarország) lovassal, erdélyi nagyszüleinél töltött vakációja során beszélgetett az erdelyilovas.ro1003728_532630553458944_455469737_n

– Kedves Zsófi, eddigi életed felét mondhatjuk, hogy lovasként élted le. Mikor kezdődött?

– Öt éves lehettem, mikor egyik ismerősömnek volt egy szülinapi bulija, és ott egy pónira felültettek, körbevezetgettek és utána…hűha, én lovagolni szeretnék mindenképp!
5 évesen még nem ülhettem lóra, de miután két éven át folyamatosan nyúztam apát-anyát, mindenkit, apa elvitt lovagolni. És akkor az olyan szerelem volt első látásra.

– Hogy néz ki egy átlagos napod?

– Általában háromig vagyok suliban, és négy órától edzésem van. Gyorsan megebédelek és átöltözöm. Mindez meg kell legyen úgy 20 perc alatt, majd irány Sóskút, a lovarda. Van tíz percem, hogy a lovamat felszereljem, felkészítsem. Az edzések kb. másfél-két órásak. Mostani lovam, Misi egy nagyon jó, tapasztalt versenyló. Hét és fél éve versenyez folyamatosan úgy, hogy egy évben 100-150 versenyen vett részt. Az edzés első részében idomítunk úgy egy szűk órát, utána következik az ugratás.

164694_484545611600772_2064292917_n

– És hétvégéken vannak a versenyek…

– Igen. Április óta versenyzek díjugratásban, B1/B2 kategóriás, regionális minősítő versenyeken. Viszonlag jó eredményekkel, eddig minden versenyen benne voltam az első hatban. Általában kétnaposak a versenyek. Szombaton reggel hatkor kelek, hétre kell kiérnünk a lóhoz, és attül függgően, hogy hová kell mennünk, indulunk. 10 órától vannak az első startok, addig kell a lovat „összerakni”, átöltözni, pályát nézni… Az első rész után eredményhirdetés, majd kb. egy órával később van a második rajt. Este hétkor végzünk, következik az etetés, elszállásolás. Ott vagyunk fél kilencig, mert a lovat -ugye- nem szeretnénk otthagyni, vagy csak fájó szívvel hagyjuk ott idegen helyen.
És másnap ugyanez, csak kb. 11-re érek haza. Ez elég fárasztó, főleg suli időben, amikor másnap matekből tz-t írunk…

– Mindehhez neked segítségre van szükséged. Ugyanúgy a szüleid támogatására, mint az edződ segítségére…

– Igen. Főleg apa, ő nagyon támogat. Tényleg, ő mindent megtesz értem. Anonimuszért is nagyon hálás vagyok, hogy megvette, mert egy olyan lovat kaptam, amilyenről sokan még csak álmodni sem mernek. Anya inkább semleges. Neki annyira nem tetszik, mert nagyon sok időt igényel, de mondtam neki, hogy én ezzel a sporttal sok mindent el szeretnék érni, és az nem megy, hogy hetente csak egyszer megyek el edzésre- és ezt ő is tudja, hiszen atletizált és szertornázott…

Az edzőmmel egy véletlen folytán kezdtünk együtt dolgozni, miután korábbi edzőm Németországba költözött. Gábor nagyon jó edző, regóta lovagol, és amit tud az valami hihetetlen. Spanyolországban tanult barokklovagolni, Ausztriában pedig országos bajnok volt huszonéves korában díjugratásban 1,3-1,40 méteren. Nagyon örülök neki, hogy ő az edzőm!

181237_505604579494875_1479153673_n

– Úgy gondolod, hogy a jövőben ezzel akarsz foglalkozni?

– Először is be szeretnék kerülni a válogatottba, a fiatal lovas válogatottba. Ahhoz még sok munka kell, de remélem, sikerül. Úgy gondolom, hogy amíg működik és egyre magasabb szintekre tudok felfejlődni, illetve látom, hogy van értelme, akkor igen, ezt fogom tovább csinálni. Ha meg nem, akkor marad a másik: az orvosi. Ki szeretnék menni Torontóba, az orvosi egyetemre, vagy Cambridgbe…

– Ez az életforma komoly áldozatokkal jár. A legtöbb tizenéves tévét néz, a világhálón lóg,  stb… Mit kapsz te a lovaglástól? Mivel „több” az életed?

– Először is, úgy gondolom, hogy ez egy normális mozgásforma. Nekem a “shoppingolós” stílus nem jön be. Ez nem azt jelenti, hogy nem megyek el moziba, vagy hogy nincsenek barátaim. Dehogynem! Csak mondjuk szívesebben vagyok a lovardában, mint a plázában… Ez az életforma egy olyan felelőségtudatra tanít, mint semmi más. A tény, hogy rád van bízva egy ló, hogy foglalkozz vele, mert más nem teszi meg helyetted: mozgasd, etesd, itasd, pucold…ha elutazol, oldd meg. Vannak hasonló korú ismerőseim, akik lovagolnak, de a szüleik nem vesznek nekik lovat. A hörcsöge elpusztult két hónap alatt, akkor mi lenne a lóval?! Ugyanakkor nagy felelősség és jó érzés versenyekre járni, és eredményeket elérni. Tetszik, mikor bemondják a nevemet. Szeretem csinálni, és örülök neki. Nagyon sokan mondják, hogy ez nem sport, csak egy hobbi… Hobbi? Egész héten kint vagyok 12 órát a lovamnal, szerinted ez hobbi? És lelovagolok naponta három vagy négy lovat, ha rossz napom van, ötöt.

De ez egy jó dolog, én szeretem, ezt a lovas életet!